Eddig mindig fiúkkal próbáltam barátkozni, most akkor próbáljak lányokkal?

Nekem csak lány barátaim vannak :)

Srácokkal valahogy ritkán találom meg a közös hangot, így 1-2 sulis haveron kívűl nincs is több… viszont a lányokkal szinte mindíg jól kijövök (ha barátkozásról van szó. De sokszor akkoris ha többről) :)

ez hülyeség, mert két fiú közt is lehet bensőséges kapcsolat, sőt két fiú valóban őszintén tud barát lenni, nem irigykednek egymásra, hogy kinek van jobb ruhája, megosztják egymással a cuccaik, stb. Kibeszélik a csajügyeiket, elmondják érzelmeiket egymásnak, nem tartják cikinek a dolgokat.

Csak azok a srácok nem tudnak mély barátságot kialakítani más fiúkkal, akik nem tudnak őszinték lenni, nem mondanak el mindent, valami titkuk van, vagy szégyenlenek valamit, pl. melegek.

Nagyon hosszu ideig én is hasonlo problémával küzdöttem. Söt, talán még jobb is volt a helyzetem, mert volt alkalmam több fiu osztálytársammal kialakitani egy baráti viszonyt, amikor elég mély és bensöséges beszélgetéseket folytattunk, viszont ezt föleg iskolai utazások során tettük - tehát nem jártunk ugy össze. Ök kocsmáztak, engem meg az nem érdekelt. Tehát igy nem lettünk "legjobb barátok" de egy mély viszony megmaradt végig.

Az osztályomban elfogadták a fiuk, hogy én inkább a lányokkal vagyok, mert én is mindig jobban megértettem magamat a lányokkal. Emiatt szerencsére senki nem piszkált. Na mindegy, ez az én sztorim.

Aztán vége lett a giminek, elkerültem egyetemre, távol a lány-fiu barátaimtol, s itt nem nagyon találtam senkit. Voltak srácok, akik kihasználták a tudásomat, s azért voltak velem, ök aztán le is morzsolodtak. Aztán egy napon besétált az életembe egy fiu akivel nagyon joban lettem, akivel -ahogy fentebb irták- bensöséges a kapcsolatom, mégis tudunk nevetni és hétköznapi témákrol is beszélgetni. S tesszük mindezt tiszta barátságbol, tehát senki ne gondoljon rosszra.

Viszont ahhoz, hogy ilyet találj, elképesztöen nagy szerencse kell. Nyitott szemmel kell járni, s hinned kell, hogy egyszer megtalálod. De talán ne várd állandoan azt. èn is látod, már lemondtam rola, mikor egyszer csak megjelent.

Feladni sosem szabad. Még fiatalok vagyunk (annyi idos vagyok mint te), s elöttunk az élet, a világ.

Rengeteg ember fog belépni az életünkbe, s rengetegen el is fogják azt hagyni. Lehet, hogy az ki mellett elmész ma az utcán, X év mulva melletted ébred, ma pedig egymásra sem néztek.

De forditva is igaz.. Lehet, hogy az ki ma melletted ébred, X év mulva rád sem néz az utcán. Ezért kell nagyon megválogatnod, hogy kinek adsz a bizalmadbol, idödböl. Mert a legtöbb ember csak kihasználja, kiszivja a véredet, majd lelép. De van, aki nem ilyen, hanem érted van veled. Na és öket kell megtalálnod. Hogy hogyan?

Azt rád bizom ;)