Miért nincsenek normális barátaim?

19/F

Egy kicsit ugyerzem, hogy meghaladtam a korom, nehezen tudok a korosztalyommal kijonni.

Annyira egyszeru a legtobb ember korulottem, hogy nincs mirol beszelni veluk. Lehetne nagy tarsasagom meg szivesen is latnak ha odamegyek, de egyszeruen ugyerzem magam ott mint egy apuka a gyerekenek a szulinapjan. Nekem nem megy ez a beszeljunk a semmirol tema. Egyszeruen ott allok mint egy szerencsetlen, es fogalmam sincs mit szoljak hozza a hulyeseghez.

Vegul is igy vannak haverjaim, de en szeretnem ha lennenek barataim. Akikkel osszetudnek jonni szabadidoben, es barmirol tudnank beszelni.

Nemvagyok depresszios, imadom az eletemet, tenyleg nagyon jo. Minden erdekel, es mindenben otthon vagyok, sprotolok, 13 eve zenelek es komoly zeneket szerzek.

Testbeszed, hipnozis, ezoteria, mindent csinalok.

Egyszeruen csak tul komoly vagyok szerintem...

Magamon valtoztassak es butuljak le, vagy mashol keressek tarsasgot ?

Mindenfele vannak haverjaim , de csak ilyen szia hogyvagy jol viszony.

Kerlek ne magatok ajanljatok fel, mert kulfoldon vagyok.

Hanem csak valami otletet, hogy hogy viselkedjek, vagy hova menjek..