Van egy problémám a legjobb barátnőmmel. Nemrég összejött az egyik osztálytársunkkal és azóta megváltozott. Szünetekben egyfolytában vele van, mikor végre ketten vagyunk, akkor is odajön a fiú és megöleli stb. Szerintetek?

Ma is például odaült hozzánk és mondtam neki, hogy ez az én székem, hozzon magának, ha le akar ülni. Erre a barátnőm mérgesen azt mondta, hogy ne ugráltassam őt. Vagy reggel mikor köszönök neki azt mondja, hogy előbb megöleli a barátját. Egyszerűen már irritál, hogy a fiú jön utána, mint egy pincsi kutya! Már mondtam neki, hogy mi a bajom ezzel az egésszel és azt mondta majd beszélni fog vele. Így is lett, csakhogy a fiú nem értette ezt meg és ugyanúgy követi mindenhová. Már nincs egy pillanat sem amikor kettesben tudnák lenni a barátnőmmel. Sőt a barátnőm valamelyik nap azt mondta, hogy: "Ha két ember szerelmes, akkor természetes, hogy megfogják egymás kezét, ölelkeznek és igyekeznek minél több időt együtt tölteni! Ez talán baj?" Én tényleg örülök a boldogságának, de az nagyon rosszul esik, hogy mindig róla beszél és mindig ő az "első". (én hoztam őket össze)Mikor beszéltem a fiúval és elmondtam neki, hogy tetszik a barátnőmnek azt mondta: "hát...ha akarod járhatok vele..." Szóval szerintem a fiú csak azért van a barátnőmmel, hogy ő boldog legyen. Nem tudom mit tegyek! A fiú egyfolytában ott van, a barátnőm meg engem szid le. Nem tudom meddig bírom még. Mit csináljak?