Kifejez-e rangkülönbséget, ha beszélgetés közben valaki a keresztnevemen szólít? Mikor mondhatom ki én is a keresztnevét?

Függ a szituációtól. Ha nagyszülőd lehetne az illető, akkor nem illik visszategezni. Vagy ha három szinttel feljebbi főnökről van szó.

Önmagában a keresztnév nem bizalmaskodás. Bankban dolgozom, a vezérhelyettes is a keresztnevemen szólít, de magázva és hihetetlenül udvariasan beszél velem, így nem érezhető lekicsinylőnek. Viszont nekem eszembe sem jutna őt keresztnéven szólítani (mert rangban felettem áll és apám korabeli), ezért kizárólag a "Kovács úr" típusú megszólítás jöhet szóba.

Igen. A keresztnéven szólítás mindig egyfajta bizalmaskodást jelent, még ha a legjobb szándékkal is teszik. Ha valakit rangban vagy korban vagy pozícióban tisztelsz, akkor nem fogod per tu szólítani.

Nem David akárki kezdte ezt el. Nézd meg a Csengett, Mylord?-ot! Mindig kimondták a keresztnevet, kivéve a komornyiknál (ő volt a személyzet feje) és Lord Meldrumnál (ő pedig a ház ura). Náluk csakis akkor, ha intim, bizalmas szituban voltak a másikkal.

Nőknél gyakori a keresztnéven szólítás, mert a Kovács úr női verziója nem létezik a magyarban.

Hogyan szólítasz meg egy nőt pl. munkahelyen a vezetéknevén?

A Kovácsné bunkóság, ha pedig lánykori nevet használ, akkor simán Kovácsnak se hívhatod. A kisasszony/asszony pedig ingoványos terület.

Férjnél vagyok lánykori néven, de a hideg kiráz az asszony megszólítástól. Nekem az asszony az 50 körüli, tenyeres-talpas "nénikét" jelenti. A kisasszony meg finomkodónak tűnik.

Céges hivatalos levelezésben nálunk a "úrnő" megszólítással próbálják áthidalni, mint az "úr" párja. Tehát Tisztelt Kovács úrnő formában kezdődik a levél.

" A keresztnéven szólítás mindig egyfajta bizalmaskodást jelent, még ha a legjobb szándékkal is teszik. Ha valakit rangban vagy korban vagy pozícióban tisztelsz, akkor nem fogod per tu szólítani."

Ezt cáfolom. Ha mellé magázódó, tiszteletteljes és udvarias a megfogalmazás, akkor nem bizalmaskodó.

Ahogy az utolsó mondja.

Eddig minden munkahelyemen egymás keresztnevén szólítottuk egymást, közelebbi kapcsolat esetén pedig akár becenéven is.

Péter az Péter volt, a Szandra pedig Szandra. Ha László a barátom volt, akkor Lacinak hívtam.

Csak az igazgató kapta meg az XY úr megszólítást.

Ha mindenképpen személyeskedni kell, akkor osztályvezető úr/nő volt a megszólítás.