Miért nem tudok egy jó ismerősi viszonyon feljebb jutni az emberi kapcsolataimban? Nincsenek igazi barátaim.

Nekem egyik ismerősömmel nem régiben lettünk igaz barátok ténylegesen... Eddig mindig jól elvoltunk, hülyültünk, nagyon sokat nevettünk. :D Én segítek neki ha tudok, a szerelme meghódításában ötletekkel, meg átbeszélem vele a fejleményeket, ha szeretné. Viszont igazándiból akkor lettünk túl ezen a felületes és nem felületes barátság közötti ponton, hogy egyik nap elmondtam neki, hogy valami gond van. Azaz megnyíltam neki. Ezáltal pedig kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, mert már képes vagyok elmondani neki, ha van valami. Vagyis tudja, hogy megbízom benne. Szerintem ez is egy nagyon fontos. Az, hogy tudja, hogy bízol benne. Nem titkolod előtte a bánatodat. Hogy adsz neki olyan esélyt, amit talán másnak nem. De ebbe a barátság kialakulásába az is beletartozott, hogy együtt gitároztunk egy ideig (sajnos most nem, mert túl sok a dolga, és jelen állások szerint folytatás nem lesz). Meg az, hogy szünetekben sokszor oda mentem hozzá, ha egyedül volt. S ebből az lett, hogy iskolában amikor látja, hogy én hozzám is oda tud jönni, akkor jön. Amikor először jött kivételesen ő hozzám, és nem én hozzá, az nagyon jó érzés volt. Mert nekem speciel az a nagy hibám, hogy néha rámászok mások nyakára, úgy hogy észre sem veszem. Nekem erre kell ügyelnem.

Amit ezzel akartam mondani, az annyi, hogy nyílj meg azelőtt akiben megbízol és igaz barátságot akarsz. Légy türelmes az ilyenekben, mert ehhez idő kell. S nyugodtan keresd a másikat, hívd el! Légy kezdeményező (barátaim esetében 99%-ban én szoktam a kezdeményező lenni :D). S ne félj a visszautasítástól. Nem akar veled megismerkedni? Akkor nem! Sok ember van még akivel meg tudsz ismerkedni! Nem kell emiatt aggódni! S spártai mondás: "Ami nem öl meg, az megerősít." :)

Remélem tudtam segíteni. :D

13/L