Szóvá tennéd, ha kicsit egyoldalúnak érzed a barátságot?
Előre kérem, hogy tényleg normális, jószándékú válaszokat írjatok. Köszönöm.
Ellenvélemény is jöhet, semmi gond, csak tanácstalan vagyok. Van egy kollégám, akivel elég szoros baráti viszony alakult ki. (Férfiak vagyunk.) Tényleg messzemenően túlmutat a kapcsolatunk a sima kollegáris viszonyuláson. Privát is csináltunk már programokat nem is egyet és szívesen tartjuk a kapcsolatot a magánéletünkben is. A munkahelyen is legtöbbször együtt megyünk ebédelni, kávézni stb. Viszont megfigyeltem, hogy nem egyszer fordult elő, hogy amikor ő kéri, hogy szaladjak ki vele valahová, vagy tartsunk egy kávé szünetet, akkor simán "ugrok" azonnal, félreteszem, amit éppen csinálok és megyek, hogy a kedvébe járjak, hogy úgymond ne legyek figyelmetlen. Nekem ez zsigerből jön és szívesen is teszem. Ugyanakkor fordított esetben nem egyszer előfordul, hogy ha én szólok így, hogy gyere szaladjunk ki vagy menjünk kávézni stb, akkor simán visszautasít, hogy éppen nem ér rá, dolga van stb. Sőt, olyan is volt, hogy megbeszéltük, hogy egyik hétvégén bemegyünk túlórázni, mert annyi dolgunk volt, megbeszéltünk egy időpontot, ő meg órákkal később jött, mert elaludt.
Én ezeket úgy élem meg, hogy ő azért úgy leszar dolgokat, jobban, mint én. Ha neki van kedve oké, ha ő kér valamit és én azonnal ugrok, oké, de fordítottan meg nem mindig jön össze. Nem akarok sem túlérzékenynek tűnni, sem örökké konfrontálódni vele ilyen látszólag jelentéktelen apróságok miatt, de valahogy mégis rohadtul rosszul esnek ezek a dolgok. (Sőt, teszteltem párszor, volt, hogy megbeszéltük, hogy mondjuk osztozunk valami kaján és megzabáltam az egészet, akkor azért az rosszul esett neki.)
Két kérdés, komolyan: én vagyok túlérzékeny és nem kéne ezen ennyit kattogni, vagy valóban jól érzem, hogy nem adunk bele egyformán ebbe a barátságba?
Másik: szóvá tennétek-e ezeket vagy sem? Mert ha nem teszem, akkor magamban puffogok, de ha meg örökké minden ilyen kis ügyön leragadok, akkor magamból csinálok hülyét, az pedig nem lenne cél.
válasza:Én is pontosan ilyeneken mentem át a legjobb barátnőmmel. Megmondom őszintén, először rosszul esett, de aztán rájöttem, hogy a különbség a személyiségünkben van. Te nagyon odaadó és precíz vagy a barátságotokban (is), őrá ez nem annyira jellemző, de ezt nem úgy kell felfogni, hogy ő "lesz^rja" - ő ilyen. Neki így is iszonyúan fontos a barátságotok, és így is kerek. Lehet, hogy az élet más területén sem tud ennyire laza lenni, hogy ha valami közbejön, azonnal felugrik, és elviharzik, tehát ezt ne vedd a személyed elleni támadásnak. Ő ilyen, és kész.
Hozzáteszem, a kajamegevős teszted azért nem sikerült, mert ez azért nem ugyanaz a kategória, amit ő előad. Elaludni bárki elalhat, nem figyelmetlenségből, viszont a kajamegevős dolog figyelmetlenségnek számít.
Elmesélem, az én barátnőmmel hogy voltak a dolgok. Ha valamit megterveztünk, ő két nap múlva elfelejtette. Pl megbeszéltük, hogy átjön vacsira, főzök, kibontunk egy üveg bort és dumálunk. Én reszortom a vacsi, övé a pia és a süti. A piát totál elfelejtette, ha nem lett volna egy bor nálam, akkor ülhettünk volna ott. Ráadásul megdöbbenve kérdezte, hogy "te főztél??!" - mikor kifejezetten megbeszéltük, hogy vacsival várom.
Hobbiszinten gyöngyöt fűz, állandóan ígéri, hogy hoz valamit, de nem hoz.
Rájöttem, hogy a magyarázatot nem abban kell keresnem, hogy nem szeret, és lesz^rja a barátságunkat, hanem hogy ő ilyen. Feledékenyebb, szétszórtabb. Nem emlékszik, mit ígért, de nem csak nekem, mindenkinek. Mert ő ilyen, de ettől még ugyanaz az ember, aki a legjobb barátom.
Te is azt értsd meg a barátoddal kapcsolatban, hogy nem csak veled ilyen, hanem veled is. Ne a rosszat lásd benne, ezek emberi dolgok, pont ettől színes egy barátság.
Köszönöm. Ez megnyugtatott. A srác valóban kicsit "mamakedvence" otthon ki van nyalva elölről-hátulról és ezt az egyoldalúságot már többen is említették a társaságban, tehát nem engem tüntet ki.
Sőt, abban amúgy rendes, hogy amikor néha rádöbben (vagy magától vagy mert én egyenesen megmondom neki, nem gorombán, de tényszerűen a dolgot) akkor meg mindent elkövet, hogy kiengeszteljen. Pont ez van bennem is, hogy nem akarom őt örökké leckéztetni vagy kellemetlen helyzetbe hozni. Csak nekem meg annyira rosszul tudnak esni ezek a dolgok, olyan csalódásérzést ad folyamatosan. Viszont azzal én sem akarom eljátszani a barátságot, hogy örökké minden szarért szóljak.
válasza:Egyetértek az első válaszolóval abban, hogy más emberek vagytok. Igazából ezt fejben kell helyre tenni. A barát nem egy "klón", tehát nem teljesen úgy gondol dolgokat mint te. Ezzel semmi gond nincs. Hisz nem vagyunk egyformák.
A barátaimmal nekem is feljött ez téma. Igen sajnos a mi esetünkben én vagyok a "link fazon", aki néha elfelejt dolgokat, néha (najó elég sokszor) késik is egy kicsit, stb. Ez nem azért van mert "nem adok bele annyit" a barátságba mint a másik csak én ilyen vagyok.
Írtad, hogy ha konfliktus van köztetek emiatt akkor próbál kiengesztelni. Igen ez így van. Ilyen esetben én is (erőn felül) próbálom kiengesztelni a barátaim, mert természetesen nekem is fontos a barátságunk. De ettől nem tudok megváltozni. Ezzel nem azt mondom, hogy ez baj, csak azt, hogy a barátod ilyen, próbáld meg elfogadni. A gond, az ezzel, hogy ezek a dolgok kis tüskeként benned maradnak és egy esetleges konfliktusban rá fogod zúdítani az egészet. Az viszont nagyon rosszul fog elsülni.
Még egy kérdés a végére (ne vedd személyeskedésnek, és nem is kell megválaszolnod, elég ha csak elgondolkodsz rajta):
- Vannak rajta kívül más barátaid is?
Ezt azért kérdezem, mert a leírásod alapján kicsit úgy éreztem, hogy rajta keresztül próbálod az egész "barátság témát letudni". Úgy értem, hogy tőle vársz el mindent amit az ember a barátaitól (az összestől egyszerre) szokott megkapni. Egy barát nem indig ér rá, de van, hogy a másik épp ráér akkor. Egy barát nem mindig tud segíteni, de egy másik lehet hogy tud. Egy barátnak nem mindig jutsz az eszébe, de lehet, hogy egy másiknak igen.
Szerintem próbálj meg kicsit "lazítani", félvállról venni egy két dolgot. Nehogy abba a hibába ess, hogy "rátelepszel" a barátodra és "túl sok leszel neki" hirtelen. Ez el tud rontani egy barátságot. Csak lazán. Tedd meg amit megtennél de ne várd el mindig ugyanazt. És főleg ne ródd fel neki bűnként ha nem tesz meg valamit. Vagy ha szóvá is teszed akkor is csak óvatosan, ne éreztesd vele, hogy most "felelősségre van vonva", "el van számoltatva".
válasza:Én nem tenném szóvá, de egy kicsit én is a saját kedvem szerint alakítanám.
"amikor ő kéri, hogy szaladjak ki vele valahová, vagy tartsunk egy kávé szünetet, akkor simán "ugrok" azonnal, félreteszem, amit éppen csinálok és megyek, hogy a kedvébe járjak,"
Na ezt hagynám abba sürgősen. Nem taktikáznék, de én is csak akkor mennék a barátom hívására, ha épp szabad vagyok, ha ő nem teszi félre a dolgát semmi baj, akkor én sem és így nem érezném mártírnak, vagy baleknak magamat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!