Talán újra barátok leszünk még?

A legjobb barátnőm és én már másfél éve nem tartjuk a kapcsolatot, (számára ismeretlen okokból). Viszont én pontosan tudom miért. Eltávolodtunk egymástól.. neki új barátai lettek, még én egyre süllyedtem.. még bele nem estem a depresszióba, éppen csak egy nyaramat töltöttem a szobámba zárva.. minden nap zokogva, és a halálomon gondolkodva. De úgy éreztem a barátnőm ezt nem értené meg, hiszen ő most ' jól van '. A nyár elteltével, egy igazán furcsa módon.. de kezdtem megszokni hogy az anyukámon kívül senkim sincs. Már nem sírtam, sőt.. mosolyogva gondoltam arra hogy egyszer majd úgy is elveszít mindenkit.. és akkor majd könyörög hogy egy szót válthasson velem. Aztán jöttek ezek az álmok.. róla szóltak. Hogy újra barátnők lettünk, hogy találkoztunk.. és még sok más. Mai napig folyamatosan vele álmodok, néha megmondja hogy neki így jó.. máskor pedig együtt röhögünk mint régen.

Szeretnék ebből az egész rémálomból kiszállni, de az élet nem hagyja. Ugyan is.. ma.. nem tudtam igazából hogy mit csinálok, de írtam neki egy üzenetet névtelenként. Hamar rájött ki vagyok, aztán mesélni kezdett.. és úgy éreztem magam mint mikor régen mesélte azokat az unalmas dolgokat, amik még is annyira érdekeltek..

MI LEGYEN?