Mit gondoltok arról a barátról, aki kikérdezi a véleményemet valami új dologról, amit meg akar venni, nem fogadja el a tanácsot, aztán utána még majdnem engem hibáztat?

Szóval arról van szó, hogy van egy nagyon jó haverom, három éve ismerkedtünk össze az egyetemen, sokat lógunk együtt. Amikor vásárolni akar valami új dolgot, telefont, processzort, újságot, de akár egy egyszerű cukorkát, rágót, csokit, bármit, ami éppen eszébe jut, mindig az én tanácsomat kéri ki. Elsőre ennek nagyon örülök, hogy számít rám, meg is osztom vele a véleményemet arról a bizonyos termékről, ám ekkor ő azonnal ellenkezni kezd, előhúz egy másikat, hogy az biztos jobb, és hogy amit én ajánlok neki, vagy éppen pozitív jelzőkkel illetem, az meg nem annyira. Ezt még valahogy elfogadom, hogy a véleményem kérdezése után máshogy dönt mégis. Ámde! Miután megveszi az ő maga által kinézett terméket (legutóbb például egy mobiltelefont), és heteken keresztül kitapasztalja, majd utána közli velem, hogy hát köszöni szépen, hogy nem győzködtem őt jobban arról, mint ami például nekem van. Holott én pontosan az én mobilomat ajánlottam, hogy neki is olyan legyen, mert nagyon elégedett vagyok vele. De például tök buta dologból is nagy fenekét kerekít, pl. szeretem a kék Airwaves rágógumit, ajánlottam neki a boltban, hogy vegyen olyat, de nem, neki feketét kellett vennie, aztán végül elhajította, mert az neki nagyon erős, és a fejemhez vágta, hogy igazán erőteljesebben beszélhettem volna rá az én kék rágómra, hogy olyat vegyen. Ez már a sokadik alkalom volt, hogy belém kötött. De pl. most a héten vett egy olcsó íróeszközt (150 forint), nekem 750 forintos jobb minőségű tollat használok, mert az évek óta beválik nekem, és azt ajánlottam neki. Erre meg lecseszett, hogy igazán megmondhattam volna neki, hogy milyen márkájú, mert inkább azt vette volna.

A saját hibás döntését akarja rám kenni, hogy az miattam volt.. hogy miattam döntött rosszul, holott én pont a jobb dolgokat ajánlom neki mindig, de neki mindig meg kell mutatni, hogy ő egy különc srác és nem azt tartja vonzóbbnak, amire pl. én javaslatot teszek, de szinte még majdnem én jövök ki minden szituációból szenvedőalanyként.

Nem nagyon tudom megérteni a velem szemben fennálló cinikusságát, mert én úgy látom, hogy azt hiszi, mintha én csakis rosszat akarnék neki mindenben.

Kedves olvasók, nektek volt már ilyen haverotok, barátotok, aki túlságosan cinikus, akadékoskodó, lázadó, makacskodó volt veletek szemben?