Mit lehetne ezzel a helyzettel kezdeni?

Van egy lány,akivel már jóban vagyok kb 10 éve.Eddig barátnőmnek hittem,de mióta összeköltöztünk,már nem gondolom ezt.Gimiben együtt lógtunk,aztán másik városba kerültünk mindketten,volt olyan,hogy pár hónapig nem találkoztunk,aztán amikor igen,onnan folytattuk,ahol abbahagytuk.Igazából rá bármikor számíthattam.Aztán mindkettőnknek szinte egyszerre lett párkapcsolata,majd egyszerre lett vége.Akkor összeköltöztünk közös albérletbe.Azt tudni kell,hogy én a barátját nem nagyon bírom,mert úgy érzem,kihasználja a barátnőmet,nem egy sztorit hallottam már arról,hogy gyakorlatilag semmibe veszi őt,és a b.nőm úgy táncol,ahogy a pasi fütyül.Én próbáltam neki mondani ezt,de ő már 1 hét után rohant vissza hozzá,pedig a pasi szakított vele.Plusz úgy érzem,a srác meg is változtatta sokmindenben,pl.vannak b.nőmnek bunkó beszólásai,ami rosszul esik.Arról nem is beszélve,hogy a pasija is beszólt már nekem,és még csak bocsánatot se kért,meg bnőm se.Ráadásul pont akkor költöztünk össze,amikor lelkileg kissé kivoltam és szükségem lett volna a támogatására,de ő inkább vagy bevonult a szobájába vagy elment a barátjához.Beszélni is csak akkor beszéltünk,ha én kezdeményeztem,és már ott tartok,hogy nem is szívesen szólok hozzá,egyszerűen zavar a jelenléte.Mindig én kezdeményezek,szülinapomkor is úgy kellett szólni neki,hogy jöjjön már vissza házibulizni,mert inkább a pasijánál volt.Annyit tudni kell,hogy rajtam és a pasiján kívül ált.ban az aktuális kollégái a barátai,régi barátai nincsenek,leszámítva engem.A gond az,hogy együtt élünk (ha nem így lenne,nyilván már nem találkoznék vele többet),így nagyon nehéz a társaságában lenni.Őszintén szólva nem látom sok esélyét annak,hogy megbeszéljük,mert ő nagyon magának való,akkor beszélget,amikor éppen kedve van,egyik nap egy szót se szóltunk egymáshoz.Én kommunikatív vagyok,de meguntam,hogy mindig én kezdeményezzek.Most egy hétvégére el is mentem az albiból,tudta,hogy nem hazautazok,de még csak meg se kérdezte,hol voltam,vagy hogy jól vagyok-e.Ti hogy látjátok külső szemmel? Érdemes lenne megbeszélni vagy ha már ennyire zavar a jelenléte,hagyjam is annyiban vagy várjam meg,hogy ő kezdeményezzen? A helyzet megkívánná,hogy jóba legyünk (együtt lakás miatt),és eddig minden lakótársammal jól kijöttem,sőt,nem eggyel barátságot is kötöttem,azért gondolom ezt,hogy a hiba javarészt nem bennem van.(ő még nem lakott mással,csak pasijával)