Hogyan tudnám leküzdeni azt, hogy akarok mondani valamit, de hang nem jön ki a számon?
Az van ,hogy van egy fiú csoport az osztályban, akikkel a tavalyi évben sokszor voltunk együtt a barátnőimmel. Mostanában nem lógunk együtt, de én barátkozni szeretnék velük. Viszont, amint oda megyek hozzájuk leblokkolok. Egyszerűen egy szó nem tud kijönni a számon. Meg hát félek is, mert megfordul a fejembe, hogy mit gondolhatnak, miért jövök oda egyedül oda hozzájuk.
A barátnőimnek mondtam amúgy párszor, hogy jöjjenek el velem de eddig csak párszor jöttek(akkor is ők döntötték el).
Amúgy régebben elég visszahúzódó és csendes voltam és próbálom leküzdeni. Szinte mindennapossá válik mostanában, hogy valamelyik osztálytársamat leszólítsam, pedig erre nem voltam képes régebben. De még így sincs elég bátorságom.
És mielőtt még kombinálni kezdene valaki, én tényleg csak barátkozni akarok velük.
L/17
Lehetséges, hogy hozzájárul az is, hogy nem tudod vezérelni a figyelmedet és nem tudod kihasználni a szituációt. :) Mind a kettőt tanulni kell és lehet - van, aki olyan családban nőtt fel, hogy két évesen megtanulta, van, akinek felnőttként kell erre rájönnie. (Én utóbbiba tartozom.)
Először: ha odamész és megbénít a félelem, az azért van, mert a félelemre figyelsz és nem rájuk. Játssz egy kicsit az érzéssel! Ülj le otthon csendben, sötétben, csukd be a szemed, és képzelj el egy ilyen helyzetet! Légy alapos! Menj el egészen addig, amíg megjelenik az a bénító érzés! Aztán egy kicsit lazíts, engedd el a képet, figyelj az érzésre - itt semmit sem akadályoz meg, otthon vagy, nyugalom van, nem égsz be tőle. Lélegezz mélyeket (nagyon lassan fújd ki, az lassítja a szívverésed, oldja a feszültséget)! Képzeld el párszor újra, és mindig nyugtasd meg magad a légzéssel!
Ha ez már megy, akkor képzeld el azt, hogy mit gondolnak rólad! Képzeld el a legrosszabb verziót, azt, amit utálnál, azt, amitől félsz! Nyugalom, nem kell félni tőle, ezek csak a te gondolataid. :) Nem fog valósággá válni, nem létezik a vonzás törvénye, nyugodtan elképzelheted, szabad félni tőle! Aztán mély légzéssel lenyugtatod magad. Újra és újra.
Két-három alkalommal megcsinálod ezt a gyakorlatsort (mondjuk heti egyszer három hétig) és sokkal kevésbé fogsz félni élőben. :)
Ez az egyik. :) A másik az, hogy képzeld el, hogy miről is szeretnél beszélni velük, mire lennél kíváncsi? Hogyan beszélnek ők, és erre te mit tudsz mondani? Hogyan tudod magadat adni? Hogyan tudod felfedezni magadat velük? Képzelj el beszélgetéseket, amik jól sülnek el, amik valóságosnak tűnnek! Képzeld el, hogy milyen érzés, mennyire érezted jól magad benne, és hogy hogyan érted el! Ezzel is gyakorlod tulajdonképpen a kapcsolatépítést. (Ha cikinek éreznéd, gondolj bele abba, hogy ezt többszörös milliomos menedzserek szokták alkalmazni; 30-40ezer forintos óradíjat fizetnek coach-nak vagy pszichológusnak azért, hogy megtehessék! :) Ez egy terápiás technika egyszerűsített változata, szisztematikus deszenzitizációnak hívják. Az elképzelt gyakorlás pedig ugyanolyan hatékony, mint a valódi: az agyadnak ugyanazt a részét veszi igénybe. Sportolókat készítenek fel így az olimpiára, hogy elképzeltetik velük pl. a sikeres ugrást vagy a megdöntött rekordot.)
Jó tanulást, jó szórakozást! :)
F/26 pszichológus hallgató
Nagyon köszönöm a kommentet. Sok hasznos dolgot tudtam meg belőle. Még az érzéseimet is hirtelen megértettem e felől, ami ritkasság.
Az utóbbit már el is kezdtem használni, tudatosan.
Szóval nagyon köszönöm, amiért ilyen részletesen leírtad, amit gondolsz az esetről. Szerintem még egyszer kiváló pszichológus lehet belőled. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!