Mit gondoltok az olyan emberről, aki mindenkit lenéz, önzően viselkedik, nagyképű, önmagát istennek, mindenhatónak képzelő?
Milyen lelki háttér áll egy ilyen ember mögött? Milyen lehet a valóságban? Valójában egy álcát, egy maszkot húzott ember az ilyen? Miből adódhat, ha valaki ennyire elkanyarodik a társadalmi normáktól pl. a többi emberhez való alkalmazkodóképesség terén is? Vita esetén is azt tapasztalom, hogy az ilyen ember, hogy az egoizmusát erősítse, teljesen helytelenül érvel, és gyakran csap át a vita személyeskedésbe.
Mi állhat a háttérben? Önbizalomhiány? Egoizmus? Gyermekkori trauma, pl. az oviban elszedték a játékait a nagyobbak? Vagy az iskolában kiközösítették, megverték?
viccesnek találom az ilyen embereket, kifejezetten szórakoztatnak, hogy mennyire lebecsülik a másikat. szerintem ezzel saját kicsinyességüket akarják kompenzálni.
többnyire a környezetük tehet erről szerintem, elhihetve velük, hogy ők a legjobbak mindenben, aztán amikor kikerülnek ebből a "komfort" zónájukból, akkor meg megy az olyan emberek becsmérlése, kik nem dicsőítik őt. sok esetben álca, de vannak olyanok is, vagy én már találkoztam olyannal is, akiből ez a lenéző, "ki ha nem én" stílus teljes lényéből áradt.
mondhatjuk igen, az önbizalom hiányának pótlására is alkalmas ez a magatartás, mely sokszor elegyedik egoizmussal.
a helytelenül való érvelést én is megfigyeltem már, bocsánatot szinte soha nem kérnek és amikor érvelése után higgadtan megmondja neki az ember a véleményét, ami teljesen jogos, akkor visszafogja magát, vagy elfut a probléma elől.
az utolsó két kérdést én kizárnám.
Én mindenképpen a gyerekkorában keresném az okot, de hogy pontosan mi lehet, azt nehéz megmondani ismeretlenül. Lehet a szüleivel való kapcsolata, de akár mentális problémák is, mint pl. enyhe szociopátia.
Pl:
Valamelyik véglet. Vagy túlzott anyagi jólétben nőtt fel, fizikailag mindig mindent megkapott, és úgy is nevelték a szülei, hogy te, kisfiam/kislányom, jobb vagy mindenki másnál, hiszen gazdagabb vagy. Vagy az ellentéte, a mélyszegénység: erkölcsi nevelése ez esetben sem valósult meg, személyisége nem kapta meg az egészséges fejlődéshez szükséges korlátokat.
Leginkább a két végletből kerülnek ki azok, akik egoizmusuknál, önzőségükből kifolyólag képtelen a társadalomba való beilleszkedésre (még akkor is, ha egy látszat-beilleszkedést sikerül is kialakítaniuk esetleg).
Az erkölcsi nevelés minden esetben a családban gyökeredzik, vagy legalábbis ott kéne gyökeredzzen. Aki ilyen, annak a szülei követtek el végzetes mulasztást, akár egyszerűen nemtörődömségből, akár azért, mert ők maguk is torz személyiségek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!