Van itt olyan, aki "szakított" az egyik barátjával, barátnőjével? Sima barátságról van szó, de úgy tapasztalom, hogy ezek általában csak ki szoktak hűlni, nincs 1 valaki, aki kimondja, hogy elég.

Az utóbbi hónapokban nagyon eltávolodtunk a legjobb barátnőmmel, más körökben is mozgunk, de mióta összejött a mostani pasijával le se toj konkrétan. Előtte napi kapcsolatban álltunk, ha nem is tudtunk találkozni személyesen legalább neten beszéltünk (de 5 perc sétára lakunk egymástól...). Nyilván várható volt, hogy nem fog így annyi időt szánni rám, de ami igazán bánt, hogy más barátnőket külön keres, leszervez velük találkozókat, nálunk mindig nekem kell őt keresnem, kérnem, hogy jöjjön már el velem valahova. Úgy érzem magam, mint egy régi rossz házasságban, amikor az egyik fél nagyon elkényelmesedett és semmit sem tesz meg a másikért, de a másik fél még szereti azért. Most jutottam el arra a szintre, hogy elegem van, és utoljára szólok neki, hogy kezdjen el érdeklődni az irányomba vagy hagyjuk az egészet a fenébe, pedig ezzel csak magamat aláznám meg már megint... Másnál is volt hasonló a helyzet? Elmesélné?