Teljesen hülyének néznek engem az állítólagos "barátaim"? Kihasználtak igazából?

Úgy volt, hogy jönnek hozzám, ilyenkor filmezünk, dumálunk, iszunk, együtt hülyéskedünk, meg miegymás.

Szerettek hozzám jönni, mert nem voltak itt a szüleim, és lazább volt a hangulat, mint mondjuk náluk, ahol csöndben kellett maradni, mert otthon voltak a szüleik.

És nagy lelkesen mondták, hogy mikorra jöjjenek át.

És közbe jött, hogy a szüleim mégis itthon maradtak, nem mentek el, és akkor már nem tetszett nekik a helyzet.

Úgy volt, hogy akkor átjönnek, nálam alszanak, majd másnap mennek haza.

Erre mondtam, hogy nem tudnak ide jönni, mert mégsem mentek el a szüleim. Erre egyből visszakoztak, hogy "hú, hát sajnos, az kár, akkor mindegy."

De mondtam nekik, hogy "nehogy már feladjátok, menjünk el valamerre mászkálni, a városba, vagy üljünk be valahova egy kocsmába, vagy mozizni, vagy akármit.

Erre nagyon meglepődtem, hogy ennyire hülyének néznek, mert rögtön visszakoztak: "hát, igazából fáradtak vagyunk, most inkább nem mennénk, majd egy következő alkalommal."

Fáradtak lettek hirtelen? Előtte olyan hangulatban voltak, hogy felhívtak óránként, hogy mikor indulhatnak, mikor mennek el a szüleim.

Most meg, hogy nem tudtak átjönni, hirtelen:"áhh, fáradtak vagyunk igazából!"

Ezek teljesen hülyének néznek?

És csak kihasználtak? Szóval hozzám akartak jönni szórakozni, de ha nem tudnak, akkor már máshova ne menjünk, mert "fáradtak vagyunk igazából..."

Nálam tuti nem lettek volna fáradtak, fent lettek volna hajnalokig.

Azóta nem is kerestek.

Most csak kihasználtak engem? Én voltam az, akihez át lehet menni szórakozni, inni, bulizni, de ha már nem lehet hozzám, akkor ne is menjünk együtt máshova?