Hogyan kezeljem ezt a helyzetet? úgy érzem magam mint aki összeomlott

az én baráti társaságom kicsit különbözik az átlagostól. nem lógunk minden nap egymás nyakán, de mégis tudjuk. hogy számíthatunk egymásra, bármikor. nem kellett ehhez minden napos kapcsolat.

ehhez hozzátartozik, hogy a barátaim többségét a középiskolai évem alatt ismertem meg és lettünk elválaszthatatlanok. azonban ugye miután végeztünk nem találkoztunk napi szinten. a levelek ritkultak, mindegyikünk élte a maga életét a kis világában, de mégis bármi rossz, vagy épp jó történt velünk tudtuk kit hívjunk fel, kivel osszuk meg örömünket vagy épp bánatunkat.

na már most 2 évvel az érettségi után a legjobb barátnőm bejelentette,hogy leköltözik a barátnőjéhez (igen lezbikus de ezen ne akadjunk fenn) több száz km-re innen. és most úgy érzem mintha örökre elhagyott volna. az egyik szemem sír a másik nevet. örülök, hogy boldog végre valakivel igazán és ilyen komoly a kapcsolatuk de közben pedig úgy érzem elveszítettem.

19/L