Ti mit tennétek a helyemben, ha egy ilyen lány lett volna a barátnőtök?

Szerelmek jönnek mennek, de a barátság örök?! Ez a kivétel ami erősíti a szabályt.

Hagyd a fenébe az ilyen embert! Legyél a barátoddal! Mert ez a csaj nem az!

Van egy 'barátnőm', aki háromszor vette el a pasimat, többször kihasznált, elárult. Sokáig tűrtem ezt neki, mindig megbocsátottam, de sosem bírtam teljesen elnézni neki ezeket. Egy napon rájöttem, mekkora marha vagyok... 5 teljes évig úgy éltem, mint aki észre sem veszi ezeket a dolgokat, mint aki nem érzi, hogy ki van használva, holott mélyen mindig is tudtam, hogy így van... Csak nem akartam elfogadni. De végül egy napon kitört belőlem az egész, megmondtam neki, hogy nem vagyok a barátnője, és soha nem is voltam, és ez csak az ő hibája, mert én mindig keményen próbálkoztam, megvédtem, ha kellett, bíztam benne, és vigyáztam rá, de őt ez soha nem érdekelte... Mivel egy suliba jártunk, és járunk most is(6 éve ismerem), szóval minden nap látom, nem akartam ellenségeskedni vele, de azt sem csinálhattam, hogy nem szólok hozzá, mivel mellettem ül. Kellett egy kis idő, de végül rájöttem, mit kezdjek a helyzettel. Egyszerűen le kell szarni. Elmagyarázom, hogy értem... Szóval most kb. 1 éve újra jóban vagyok vele, de ez már tök más, mint az első 5 évben volt. Semmilyen információt nem bízok rá, mert tudom, hogy nem szabad, mert kiadja bárkinek. Ha bepasizok, azt olyannal teszem, akit ő nem ismer, és soha nem mutatom be őket egymásnak. Azt is megszoktam már, ha hazudik nekem, vagy ha becsap. Ez a "megszokás" jelenti azt nálam, hogy igazából magasról teszek rá. Egyszerűen nem érdekel ez a lány többé, csináljon amit akar, én mindenre magasról teszek, és ezt nem bosszúból, és nem azért, hogy valahogy jobban érezzem magam... Hanem azért, mert tényleg így a legegyszerűbb, és már tényleg nem érdekel. Meguntam. Nem csak próbálom leszarni, hanem tényleg leszarom. Mióta így teszek, marha jóban vagyunk. Szinte minden nap együtt lógunk, átjárunk egymáshoz, stb. Ha valami baja van, és elkezd hisztizni, csak azt mondom neki, amit bárki másnak is mondanék: "Ne aggódj, rendbe jönnek a dolgok", és a többi. Igazából arra is magasról szarok, amit mond. 5 teljes évig ő irányított engem, és most lassan kezdem úgy érezni, hogy ez megfordult, és végre én irányítok. Régen mindig ki kellett szedni belőle mindent, amit nem volt hajlandó elmondani.. Személyes infókra gondolok, amiket azért szerettem volna tudni, hogy segítsek neki, vagy hogy csak legyen valaki, akinek elmondhatja. Ilyenkor gyakran hazudott, vagy egyszerűen nem is mondott semmit, hiába vártam rá. Viszont mióta magasról teszek az egész emberre, azóta minden hülyeséget elmond, nem is kérdezek tőle semmit, de mindenbe beavat, és elvárja, hogy segítsek. Na ilyenkor jön az, amit említettem: "Ne aggódj, minden rendbe jön."

A lényeg, hogy nekem teljesen megfelelnek a dolgok úgy, ahogy most vannak, kicsit azért sajnálom az elpazarolt 5 évemet erre a lányra, de legalább most már tudom, hogy kell vele bánni. Kívülről úgy nézhetünk ki most, mint a legjobb barátnők, ölelgetjük egymást, mindig együtt vagyunk, de ez természetesen csak látszat. :) Ő ezt biztos, hogy nem veszi észre, és nem is fogja, de a lényeg, hogy én tudom.

Lehet, hogy az én barátnőm kicsit más, mint a tiéd, lehet, hogy ez nálad nem válik be, vagy eleve meg sem tudnád ezt csinálni (mert marha nagy erő kell hozzá, hogy végig menj ezen, és te egy elég kedves embernek tűnsz az ilyesmihez), de remélem azért jó példaként szolgált, hogy bármit meg lehet oldani. Valahogy mindig... :)