Ismertek olyan embereket akik gazdagok, vagy meggazdagodtak, de nem szálltak el maguktól?

A szüleim gazdag emberek. Sosem úgy neveltek, hogy feltűnősködjek, vagy mások orra alá dörgöljem a vagyonunkat. Nincs prémium kategóriás kocsink, egy egyszerű Renaulttal mászkálok. Van, amire költünk, meg van, amire nem. Nekem pl. sokkal jobb, ha gyalog, vagy bringával megyek ide-oda, de a BKV-t is ugyanúgy használom. Teljesen mindegy, hogy mivel utazom, ha elvisz a célhoz. Kocsival akkor megyek, ha valami nagy dolgot kell vinnem, illetve úgy max. 200 km-ig vezetek egy irányba. 200-500 km vonattal, 500 km távolság felett pedig repülővel. Mondjuk a vonat és a repülő esetében mindig business classen utazom. Pl. vannak olyan emberek, akiknek ez már elszállásnak számít. Ha még lenne egy drága kocsim is, megölnének a tekintetükkel, mert az utazásaimra eleve irigyek sokan. A házunk nagyon ízlésesen van pl. berendezve, de nem olyan feltűnő. Alapvetően a minőségre nem sajnálom a pénzt, de ettől még kedves és közvetlen vagyok. Néha mondjuk zárkózott is, pont az irigykedők és a rosszindulatú emberek miatt.

Nekem van pár ilyen ismerősöm. De kérdés, ki mit vesz elszálltságnak. Sok irigy ember már arra is ráfogja, ha vki a saját keményen megkeresett pénzén vesz egy minőségibb, vadonatúj autót, kabátot az elhasználódott szar helyett... nekem is vannak olyan ismerőseim, akik attól, hogy gazdagok (és tényleg azok, nem az van, hogy nem 70e-t keres, hanem 100-at), még szállnak meg sima panzióban, ha úgy alakul, esznek a balatoni lángososnál meg az aluljárós gyrososnál is. Nem ciki nekik, ha esetleg turiban vagy mondjuk H&M-ben vesznek ruhát, nem kell a bugyijuknak is 20e-be kerülnie stb. Tudják a pénz értékét, nem nézik le a csóróbbakat (csak ha saját hibájuk miatt azok).