Nem akarom őket elhagyni. Mit tegyek?
Sziasztok!
17 éves lány vagyok és 3éves korunk ota ismerjük egymást a haverokkal ( 3lány,6 fiú )
egészen idáig legjobb barátok voltunk,mindig mindent együtt csináltunk csak hogy egyik naprol a,másikra 360fokos fordulatot vettek mert nekik mostanság semmi másról nem szól az életük csak a buli,ivás,drog...
Szüleimmel nagyon sokat veszekszek mert féltenek ami persze érthető de én soha nem drogoznék és rosszul esik hogy nem bíznak bennem...
eltiltottak tőlük pedig más barátom nincs rajtuk kívűl .
Tudom,hogy nem helyes amit csinálnak de 14 évet nem tudok csak így eldobni.Nekem még most is nagyon sokat számítanak.
Ha beszêlni szeretnék a szüleimmel róluk már megse hallgatnak vagy levagyok bszva hogy annyi. barátom van még akik normálisak.
Persze normálisak...
attol függ mit értünk normális alatt?!
mert az érdek barátság számomra nem az és az sem hogy mindenért kivagyok beszélve meg hogy ott hagynak a szarba es sorolhatnám....
most mit tegyek?
Én ez esetben fittyet hánynék anyámékra. Nem ők nőttek fel a legjobb barátaid mellett - bíztok egymásban, hiszel nekik és gondolom meg van a kölcsönös tisztelet is.
Nem fognak magukkal rántani, ha nem hagyod magad és szépen megbeszéled velük, hogy te nem kérsz ezekből.
egyrészt nem vagytok már óvodások
másrészt türelem
harmadrészt tényleg keress új barátokat, mert az életben is nagyon sok hasonló helyzetet kell majd megoldanod
Meg tudod csinálni!
"semmi másról nem szól az életük csak a buli,ivás,drog.."
És akkor mi van? Persze sok kábítószeres benne marad a dologban, de ismerek ügyvédeket, milliárdosokat is akik élnek ezekkel. Szüleidnek kicsit régi a felfogásuk... Persze ez érthető. Egyébként ennyi idősen meg teljesen normális, hogy erről szól az életük. Képzeld még tanárt is ismerek aki régen szintetikázott, mára pedig tanár, normális élettel. A legnagyobb gond az emberi butaságban van, mivel sokan azzal sincsenek tisztában, hogy a nikotin erősebb függőséget alakít ki mint bármely más kábítószer.
Tudod nem is adnak.
Egyszer direkt kiprobáltam és kértem,de azt mondták hogy nem fognak adni,bármennyire is szeretnek.pedig akkor màr bevoltak szívva.
Nem egyszer kellett nekem segítség és akkkor is itt voltak 10percen belül ,hiába voltak hót részegek.
Bármikor,bármilyen helyzetben segítenek ,támogatnak,mellettem vannak és őszinték velem.
megmondták hogy nem fogják elbszni az életemet.
De már tesómék is aztmondták ha mégegyszer meglát velük vagy megtudja hogy beszélek velük felfogja mindet jelenteni.
Nem akarok a családommal rosszba lenni bár már alig telik el ugy nap hogy ne veszekedjünk de megmondtam nekik hogy nem fogom őket cserben hagyni és aztmondták hogy majdmeglatjuk,mert tenni fognak róla hogy kikerüljek ebből a társaságból :(
Akkor gondolom eléggé eldurvult a helyzet.
Ha nekem lenne akár egy szál legjobb barátom is, kiállnék mellette tűzön-vízen át, családdal szemben is. De nincs, mind haveri szinten van, úgyhogy nem tudom átérezni ezt a fájdalmat, bocsánat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!