Hogyan éltétek meg a magányt? (Lányok)
2 évig úgy érzem elég magányos leszek, mert a középiskolás "barátaimmal" nem igazán beszélek. Már régen nem fáj annyira, hogy mi lesz akkor (az előző években nagyon aggódtam). Úgy érzem én vagyok a hülye. Nem sajnáltatásból, de vannak a régi baráti, mély és tartós kapcsolataim 2 barátnőmmel még általános iskolából. Ő szerintük nincs baj velem, de mikor a középiskolás barátaimmal vagyok, úgy érzem, hogy egy senki vagyok. Akármit mondok abból mindig kijön, hogy: ezt nem értjük xy, hülye vagy, vagy csak fogják a fejüket. Akkor úgy érzem: tényleg ostoba vagyok, hogy ennyi badarságot összehordok. Mikor a valódi tartós barátaimmal vagyok, akkor ők miért nem produkálnak ilyet? Ja, és olaj a tűzre, hogy igazából sose keresnek a középiskolás barátaim, amikor kérdezem, hogy találkozunk-e azt érzem, hogy csak nyűgből mondanak igent...
Ti hogy vagytok ezzel? Hogy éltétek túl, hogy nem abban a körben vagytok, ahol TÉNYLEG jól érzitek magatokat? Ki akarok szakadni belőle, de már nincs visszaút... maximum, ha hirtelen nem fogok szakképzésen részt venni.
Egyszerűen. A felszínes ismeretségeket nem tekintettem barátságnak, és a kapcsolatot is minimális szintre csökkentettem, mert láttam, hogy "hülyének néznek". Ahol nem tekintenek egyenlő rangúnak, ott mért akarnék akármit is elérni? Tehát koncentráltam a sulira, így amíg velük voltam, nem kellett rájuk figyelnem, helyette az órára koncentráltam, ezért otthon kevesebbet kellett tanulnom, és több szabadidőm volt azokra (suli után), akiket\amiket szerettem.
Aztán amikor vége a sulinak, a felszínes emberek hamar "lekopnak", és a minőségi ismeretség maradt meg. Addig meg megtanultam a motoromat megjavítani, a számítógépemet karbantartani, test építeni, és sokat tudtam olvasni az emberi viselkedésről, így a pszichológiai ismereteim is bővültek. 22f élveztem minden percég a sulinak, akármennyire is "felszíneskedtünk". És most is kamatoztatom a tudásom, amit az idő alatt szereztem. :)
Először is bocsi,hogy pasiként írok.
Másodszor pedig:
Ezek nem igazi barátok,akkor. Akik mellett feszélyezve érzed magad,leszólnak,nem úgy szeretnek ahogy vagy,azok nem barátok.
Amúgy nekem is megvolt ez,amikor egyéb okok miatt magántanuló lettem. Sajnos a barátokkal nem tartottam a kapcsolatot,emiatt elkoptak.
De aki tényleg olyan,azzal ne félj találkozót megbeszélni :)
Nyílván,ha annyira zavarná,akkor nem menne bele.
De ez jobb lesz,ha már lesz valakid,mert azzal többet töltesz és akkor már nincs magány érzet.
Fordítva :)
Nem emiatt lettem magántanuló,hanem a magántanulóság miatt lett ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!