Hogyan legyenek értékes, tartós barátaim?

Üdv a klubban. Ugyanez van velem is, hasonló személyiség vagyok, mint te, de én sem vagyok valami kapós. Sőt, olyan szinten lemorzsolódtak rólam az emberek, hogy gyakorlatilag alig tudok szólni valakihez. Barátaim csak olyanok voltak, akik kihasználósak, érdekemberek és ahogy jött jobb, már léptek is. Viszont akik értékes, rendes emberek, azok valahogy nem keresnek, pedig sokszor kezdeményeztem, de hiába. Kezdem azt hinni, hogy bennem van a hiba. Kifelé forduló embernek tartom magam, mindig érdeklődök mások felől, van témám, szerintem nem vagyok unalmas, bár ezek után ki tudja... nem tudom, hol hibádzik a dolog. De talán ott, hogy nem nappali tagozatra mentem tanulni, hanem levelezőre és ott kevesebb esélyem van barátokat találni. Nagyon nem is járok sehova, csak egyedül kolbászolok plázákban, vagy áruházakban, ha olyanom van. Kéne valami tartalmasabb program, de nincs túl sok pénzem, mert munkát se találok, csak ilyen 1-2 napos sz@rokat. Bár a munkahely sem egy nagy garancia barátkozásra, mert amikor volt rendes munkahelyem, ott sem én voltam a társaság közepe, mert mindig egyedül voltam. Most ott tartok, hogy bárkivel szóba állok, aki az utamba kerül, ma például egy eladó csajszi panaszait hallgattam a kolléganőjéről. És bevallom, jól esett végre valamibe belecsöppenni, még ha csak 10 percre is. Erősen gondolkozok rajta, hogy átmegyek nappalira, mert kezdem unni ezt a fajta életet. Ja és szedegettem össze embereket innen-onnan, többek között erről az oldalról, akik nagyon jó társaság, de akivel jól kijövök, az pl nagyon messze lakik:S Javasolták már nekem, hogy menjek egyedül programokra, kiállításra, múzeumba, de ilyen helyeken nagyon nem érzem jól magam egyedül. Nem vagyok olyan vagány, hogy tök egyedül fogjam magam és kimenjek egy koncertre. Azt hiszem, ilyen soha nem fog bekövetkezni.

Erre en is kivancsi vagyok. En sem vagyok unalmas, meghallgatok masokat, nevetnek a vicceimen, es van olyan ismerosom aki meg szinte allandoan a gepen log, meg a baratait is visszautasitja de ot meg megis keresik, nagy orommel elujsagoljak neki ha tortent veluk valami, en meg mintha nem is leteznek... Ez biztos valami auras dolog lehet, mert mast mar nem tudok elkepzelni... esetleg meg irigyseg allhat a dologban, akkor szoktak igy elkerulni az embert, de azt sem tudom mire irigykedhetnenek.. :/

Én is 23 vagyok, és én is pont ma gondolkoztam ezen, tök rossz.

Én is 23 vagyok és velem is ez van kb. :/