Ti mit tennétek ebben a szituációban?

Igazából ez egy olyan probléma, ami talán egy kicsit feszeget pár morális kérdést, amikre nem akarok kitérni. Tehát csak leírom a szituációt, és kíváncsi vagyok, mit reagáltok:

Na tehát. Tegyük fel, hogy van két barátom. Ők fiúk, én lány vagyok, de ez részletkérdés, az egyikük 15 éves, velem egykorú, a másik 16, egy évvel idősebb, de az én osztályomba jár. Ők ketten alapjában véve nem népszerűek, sőt, egyáltalán nem azok, mindkettejüket előbb ismertem, mint ők egymást, és mivel hasonló volt a helyzetük, nagyon örültem, hogy barátok lettek.

Viszont elhatározták, hogy nekiállnak inni. Nem tudom, melyiküktől jött az ötlet, valamikor februárban véletlenül összefutottam az egyikükkel, akivel még januárban riadtan össze is néztünk, mikor kocsmába invitáltak, és teljes természetességgel közölte, hogy ő most éppen megy inni. Egy olyan társasággal, akik mellesleg szívből utálják őt. (mellesleg ugyanezt a srácot tipikusan visszafogottnak gondoltam/gondolom)

Azután megtudtam, hogy ketten űzik ezt a szórakozást, még azt gondoltam, hogy ha ketten járnak inni, az nem annyira gáz, kipróbálják a határaikat, satöbbi, egyszer-kétszer megejtik, aztán soha többé.

Na ná, hogy nem ez történt. Pár hónap alatt elkezdett minden péntek délutánjuk az ivásról szólni, és ami még rosszabb, hogy az egyikük, az osztálytársam, azóta csak arról bír beszélni, hogy mennyit ittak. Észre se veszi magát, és kezd az agyamra menni, ráadásul mivel az, hogy nem népszerű enyhe kifejezés, az egész osztály az ő ivós sztorijain röhög, de nem a jó értelemben, valahogy ettől csak még szánalmasabbnak látják őt, és ketten együtt még inkább gúny tárgyai lettek. Ez nekem rosszul esik, mert bár az iskolai hierarchia nem igazán érdekel, azért páran egyre bántóbbak velem is, és nem biztos, hogy ki akarok tartani amellett a barátom mellett, aki csak az ivásról tud beszélni, holott tudja, hogy én nagyon utálom a témát. Bármilyen rossz is bevallani, kezd idegesíteni. A másik pedig, úgy értve, hogy az a barátom, aki nem az osztálytársam (remélem, még követhető) úgy-ahogy talán felfogta, hogy nem akarom ezt hallgatni, kerüli a témát, és ezért hálás vagyok neki, viszont még mindig nem bírom elhinni róla, hogy ő ezt élvezi. Valahogy sikerült elérniük, hogy ők legyenek az évfolyam "szánalomfigurái", amit ők mintha nem vennének észre. Értem, hogy nehéz észrevenni, de ezt már hangosan ki is mondták mások.

Ráadásul kiderült, hogy amikor egyszer valami kisebb csoporthoz hozzácsapódva mentek inni, mert hogy ugye vannak más "alkoholisták" is, középiskolában ennek nagy divatja van, akkor legombolták őket, úgy értve, hogy nem is kevés pénzt elszedtek tőlük (az évfolyamtársaik, igen), aztán otthagyták őket. Nagyon ideges lettem, amikor ezt mesélték, mert tényleg egy csomó jó dolog van bennük, ami miatt szeretek a társaságukban lenni, és biztos van oka annak is, hogy ők is felkeresnek engem, én pedig igyekszem kiállni mellettük, mert hát én se vagyok valami szép lány (nem önsajnálat), vagy szerethető egyéniség, tehát igaz, vannak más barátaim is, ki akarok tartani mellettük, mert hogy ugye "mi lúzerek tartsunk össze".

Ráadásul egyiküknek nagyon nincs is más barátja az osztályban, a másikat pedig jobban ismerem, mint bárki mást az iskolából (nem túlzás alapján, egyszerűen szinte csak személyes dolgokról beszélünk, és rengeteg információt elmond magáról), és alapjában véve értékes barátaim, viszont az eset után is csak annyit döntöttek el, hogy keresnek más társaságot, akikkel ihatnak, és az ivós sztorik megszaporodtak. Mivel van két fiú barátom, én meg mint már említettem, lány vagyok, természetes, hogy folyamatosan szekálnak velük. Már olyan szinten igazából, hogy nem tud leperegni rólam. Úgy róják fel nekem a hülyeségeiket, mintha én nem tudnék róluk, és kezd már egy kicsit idegesítő lenni, hogy folyamatosan bólogassak, és mosolyogjak. Igaz, nem is csinálom. Nekik is többször elmondtam, hogy mennyire nem értek egyet ezzel a heti szintű ivászattal, sőt, még azt is elmondtam, hogy mennyire szánalmasan festenek. Szerintem szánalmas is ez az egész dolog, lehet, hogy prűd vagyok, és antiszociális, és a többi, de minden héten lerészegedni 15 évesen még ha nem is azt vesszük, hogy nem helyes morálisan, szerintem elég káros az idegrendszerre is.

És részben ez az oka annak, hogy kiközösítik őket, de igen keményen.

Igaz, ez utóbbit csak az ivós-sztoris-srácnak mondtam, ő a fő terjesztője a dolognak. Ő tesz rá. Gondoltam, ha tesz rá, akkor hagyom, de nem tudom, mennyit beszélnek erről, viszont a haverja teljesen kész van idegileg (ezt így ki is mondta), nehezen viseli, hogy ilyen vele a közvélemény, viszont ketten legfeljebb csak együtt állnak le, mert egymást lovalják bele a dolgokba. És nem is ebben látják a problémát.

Sokszor írtam le ugyanazt, igaz?

Nagyon idegesít ez a dolog, vannak önző, és kevésbé önző indokaim is erre, viszont ha még az ivászattal meg is barátkozom (az se szimpatikus, meg szerintem meg lehet lenni nélküle is, de én tényleg abszolút prűd és korlátolt vagyok, tehát nem én leszek a mérvadó), akkor is nehezen fogják tudni lemosni magukról a dolgot, és egyre szánalmasabbak és szánalmasabbak lesznek mindenki, sőt az én szememben is.

És akkor itt jön a kérdés: Ha a helyemben lennétek, ti mit csinálnátok? De egészen komolyan. És megspórolva (vagy éppen megágyazva) egy remek poént: a "Menj velük inni" több okból sem jó tanács.

Az meg, hogy igazam van-e, vagy sem, nem érdekel, mert ez egy szubjektív dolog.

Bocsi, ha értelmetlen lett.