Hogyan viselitek, hogy a legjobb barátnőtök hosszú évekre külföldre költözött?

Kedves kérdező, csak azt tudom leírni, amit már hasonló kérdezőnek leírtam. :)

http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__egyeb-kerdesek..

Szerintem ez ide egyaránt érvényes.

Én is nehezen viseltem ezt el. Igaz hogy én fiú vagyok a barátnőm meg csak haveri alapon a barátnőm, de együtt nőttünk fel szinte, óvodás korunk óta ismerjük egymást.

A lényeg hogy ő is elköltözött csak ő Sydneybe Ausztráliába hogy pontos legyek, és nagyon közeli barátok voltunk. Persze vannak fiú baráataim haverjaim is, de mégis a gyerekkori barátom költözött el ami nagyon fáj nekem, mert a legtöbb dolgot vele osztottam meg. Oké hogy a párom itt van mellettem de azért egy igazi barátra is szükségem van. Ott is vagy 8 óra az időeltolódás tehát ott most lehet ilyen hajnali 4 óra körül, egy külön órám van ami arra az időre van beállítva. Sajnos mi sem tudunk sokat beszélni mert én dolgozni járok 12 órába, meg ő ott is dolgozik az anyjával költözött ki oda, meg a nevelőapjával és a bátyjával. És sajnos úgy ütközik a beosztásunk hogy élőben csak 1-2 hetente tudunk beszélni.

3 éve költözött ki oda, és eddig csak egyszer találkoztam vele, mert a nagymamája temetésére hazajöttek még tavaly, de akkor is csak 2,5 napot voltak itthon sajnos.

Mi csak emailezünk inkább mert 2 hete nem beszéltünk élőben.

Már kezdem ezt megszokni hogy nincs itt a közelembe és valószínű hogy nem is lesz mert úgy néz ki örökre kint maradnak, a barátnőm biztos mert már 10 hónapja jár egy helyi sráccal aki nagyon rendes ember és beszél magyarul mert az apja magyar volt, tehát tudtam vele beszélni, igaz hogy úgy beszéltünk hogy részben magyarul részben angolul mert neki angol az anyanyelve magyarul is szépen beszél, de vannak olyan kifejezések amiket nem ért még.

Nekem is fáj ez, de valószínű hogy 2 évig egyáltalán nem fogunk találkozni mert biztos hogy nem jön haza. Persze úgy volt hogy idén nyáron 1 hónapra hazajönnek, ugye rokonlátogatásra de ez nem fog nekik összejönni, és valószínű hogy még jövőre sem.

Csak ugye így én úgy érzem hogy kezd ellaposodni a barátságunk mert már egyáltalán nem olyan mint régen, hiányzik a hülyülés vele, a bulik, meg persze ő a fiúkkal barátkozott inkább, és a sok közös haverunk is már egyre ritkábban tartja vele a kapcsolatot és én is kezdek úgy lenni vele hogy lassan már annyira ellaposodik a barátság hogy örülök ha köszönő viszonyban leszünk.

Szerencsére a párom nem féltékeny miatta mert tudja hogy van fiú és lány közti barátság főleg ha ki8skoruk óta ismerik egymást, neki is van egy fiú haverja de nem legjobb barátok, de már ő sem látta őt 3 hónapja mert Szlovákiába költözött, de az még mindig közelebb van mint Ausztrália, mert Szlovákiába autóval 40 perc alatt odatudok menni, onnan meg már csak 30 percre lakik.

hát igen nem lehet csak úgy áthívni a szomszédból.

Viszont évente egyszer legalább találkozzatok!

mondjuk te meglátogatod őt (vendégül lát pár napra), aztán jövőre ő jön el hozzád egy hétre nyaralás gyanánt.

Ő megmutatja az élő környezetét, te meg, hogy mi változott a kis hazánkban mióta elment. :)

Nekem Szlovéniában él így egy ismerősöm (osztálytárs), akivel így szoktam találkozni, igaz tavaly sajnos nem tudott eljönni.

De amikor találkozunk, akkor az a 1 hét elég töményen arról szól, hogy bepótoljuk a kimaradt dolgokat!

Hát igen az oda vissza kicsit húzós árban, még fapadossal is horribilis, főleg mert legalább 1* át is kell szálin másik repülőre.

Viszont a szállás része megoldott, szóval arra nem kell gyűjteni!. :D