Boldogtalanság. Éreztetek hasonlót? El fog múlni?

Igazából nem is tudom az én helyzetemben milyen kérdést is tehetnék fel, de talán az a legjobb, amit kiírtam.... Már másfél éve annak, hogy megszakadt a kapcsolatom valakivel, akit nagyon szerettem és nagy fájdalmat okozott.. Egyszerre szerettem őt bátyámként, barátként és szerelemmel.... Sok programot csináltam vele és mindig felszabadult voltam a társaságában... Kapcsolatunk megszakadásáért mindketten hibásak vagyunk, de ő csak engem hibáztatott és nagyon megbántott mikor elváltunk... Nemrég megtudtam róla valamit ami miatt már nem tudnék rá úgy tekinteni mint régen... Már ha egyszer még felkeresném őt.. ő engem tutira nem fog... Pedig fontos voltam én is neki...

Az a baj, hogy azóta az életemben egy hatalmas űr tátong és nincs semmi és senki aki betölthetné... Újra visszahúzódó és bátortalan lettem, szinte már csak egy barátom van, illetve a munkatársak, de senki mással nem kommunikálok és kedvem sincs hozzá... Mindenkiben őt keresem és ha olyan helyen járok ahol vele voltam, akkor mindig ő jut eszembe... Emiatt bizonyos helyeket kerülök is, mert nagyon felkavarna.... Nem tudok senkit közel engedni magamhoz mert benne is akkorát csalódtam és nem bízok már szinte senkiben...Élem az életemet, dolgozom, eszek, mosdok meg ilyesmi, de szinte semmi nincs ami feltöltene. Mikor megszakadt a kapcsolatom akkor elvesztettem a boldogságot, de megtalálhatom még újra?