Szerintetek felvegyem vele újra a kapcsolatot?

Volt egy nagyon jó barátnőm, akivel október környékén összezördültünk. Az a helyzet, hogy az elmúlt fél évben nagyon megváltozott, én, mint barát, próbáltam rávilágítani, hogy ez nem feltétlenül jó neki, próbáltam megértetni vele, hogy neki az nem jó, ha elmarja magától a barátait, mert szüksége lehet még rájuk akkor is, ha az adott pillanatban úgy tűnik, minden tökéletes a rózsaszín kis ködben, a saját kis világában, amiben akkor éppen csak a párjának volt helye. Rá koncentrálta minden toleranciáját, kedvességét, mi pedig csak a hisztit, bunkózást, beszólásokat kaptuk (négyen voltunk egy csapat, méghozzá egy nagyon jó csapat, amit ő megpróbált szétszedni, de hárman együtt maradtunk azóta is, a kettőnk vitája éppen az volt, miért álltam le velük, mikor ő éppen haragudott rájuk, ami szerintem nem felnőtt emberhez méltó hozzáállás, de ez egy másik téma, ahogy az is, hogy a saját anyámtól nem tűröm el, hogy megmondja, kivel állhatok szóba, és kivel nem). A vitánk után időt kért, amit megadtam neki, bár rohadtul fájt, hogy idegenként kezelt, és kezel azóta is. Hiába volt minden, hogy megértessem vele, nem feltétlenül úgy van minden, ahogy ő látja, hihetetlenül makacs volt, meghallgatni sem volt hajlandó. Végre egy hónap elteltével elmondtam neki, amit akartam, mert nem bírtam tovább azt az állapotot, de akkor sem fogta fel szerintem, hogy nem ellene vagyok, mert ő úgy hiszi, mindenki csak rosszat mond róla a háta mögött, tehát: mi vagyunk a rosszak, ő a jó, holott mi csak az ő javát akarjuk. Én is mondtam a vita hevében dolgokat, amiket megbántam, bocsánatot is kértem érte, mert nem tudtam megfelelően kezelni a helyzetet, amikor végre meghallgatott, ő is a fejemhez vágott sok mindent - túl sok mindent -, amit nem kellett volna. Most viszont szakított a párjával, és nagyon maga alatt van. Teljesen befelé fordult, és nem akarom, hogy emiatt megkeseredjen, mert tudom, mennyire szerette, és ismerem annyira, hogy tudjam, mennyire fáj most neki. Szeretném valahogy a tudtára adni, hogy bármikor meghallgatom, ha akarja, vagy, hogy mellette vagyok, ha kell, de nem tudom, merjek-e írni neki, hónapok óta nem beszéltünk. Félek, hogy megint megbánt, és ezt nem akarom, mégsem szeretném egyedül hagyni. Az a gond, hogy minden barátját, akit ismerek, elmart magától az elmúlt időszakban. Szerintetek mit tegyek? Ti mit tennétek a helyemben?