Ha összebarátkoznál valakivel, és jóban lennétek elvárnád, hogy elmondja, hogy a párja volt börtönben?

Ha valakivel összebarátkoznék az a tény, hogy a párja mit csinált a múltban nem változtatna a barátságunkon.

Ha elmondaná akkor megköszönném a bizalmát és soha-soha nem élnék vissza azzal, hogy tudom. Ha nem mondaná el, de máshonnan meghallanám, akkor sem éreztetném vele hogy tudom. Az a múlt, a párja múltja. A mi barátságunk az más, az a jelen.

Most akkor csak én értem másképp a kérdést?

Én úgy értem, hogy nem a te párodról van szó, hanem egy barátod/haverod/barátnőd párjáról.

Ebben az esetben nyilván nem várom.

Ha a saját páromról lenne szó, akkor igen.

Nem mindegy, hogy miért ült.

Semmilyen erőszakos cselekedetet nem tudnék elfogadni.

Ha csalt, vagy okiratot hamisított, azon elgondolkoznék, de ha rabolt, testi sértés vagy hasonló játszott, akkor abban a pillanatban otthagynám.

Szerintem ebben az esetben nem hogy nem kell, hanem nem is szabad elmondani.

Ha a párod úgy érzi, hogy van már olyan a kapcsoltuk, hogy elmondhatja, akkor majd mondja el ő, de ne te.