Az embereknek nem kellenek mélyebb barátságok?

Közös társaságban úgy éreztem, egyre közelebb kerülünk egymáshoz egy lánnyal (barátilag). Pláne miután voltak klikkesedések a közösségben, külön örültem, hogy nekem is van "jobb" barátom, akire külön számíthatok, akivel jobban figyelünk egymásra.

Hát jól megszívtam. Eleinte csak az nem esett le, hogy míg én ápolom a lelkét, és valóban külön figyelek rá, ő ezt hálásan elfogadja, látszólag értékeli, de lám, mikor fordult a kocka, nekem lenne szükségem támogatásra, le se sz*r engem. Ráadásul evvel párhuzamosan egyre jobban ragad a társaság "parti" részlegére (próbálja beédesgetni magát), ahol a felek között addig terjed a jó viszony, míg iszunk, mulatunk, kelletjük magunkat.

Úgy érzem, mintha rólam átlépett volna erre a bagázsra, mert jobban fekszik neki. De ezek az emberek nem lesznek mellette, ha nyűgje van, és ezt ő is sejtheti. Mégis többet ér számára. Miért? (Már elmúltunk 20 évesek.)

Korábban is annyi ilyet láttam, tapasztaltam, ahol inkább a nyüzsi, a partiarcok kellettek, és nem egy közeli jóbarát.