Mit tegyek a barátommal? Csak én vagyok túl anyagias, vagy csak önző vagyok?

Az a helyzet, hogy a srác akit ismerek már elég régóta egy kicsit iszákos, mondhatni az alkoholizmus határát súrolja és állandóan iszik.

Nem azért mi sem vagyunk szentek mi is néha napján beszoktunk rúgni, meg régebben pár évvel ezelőtt hétvégente eljártunk ide-oda aztán berúgtunk. (tudjátok milyenek a fiatalok.) De az idő telik és fel kell nőni és ez most már nagyon nem menő. 16-20 éves korban tényleg nagy állatságnak számított totálkodni, meg lealjasodni (bár embere válogatja) Persze most is eljárunk bulizunk ez az élet apró örömei közé tartozik, de nem részegedünk le.

Ő viszont állandóan iszik. Még a munkahelyen a ahol van gyakorlaton is iszogat a főnökkel(Én is szívesen dolgoznék ilyen helyen:))Suliba meg nemigen jár be és akkor csodálkozik, hogy megbukik jópár tárgyból.

Az ösztöndíjat, amit kap azt pár nap alatt "eltünteti" és tőlünk vagy olyakor mástól szokott kölcsön kérni.

Az a helyzet, hogyha valahova megyünk akkor neki sosincs pénze és ha közösen veszünk valamit a többiekkel akkor ő sosem tud beleadni. persze alapvető dolog hogy kap és adunk neki, mert mindent megosztunk, és lelkiismeretfurdalásom is lenne nekem mint barátnak hogyha azt mondanám hogy most nem adok ebből, vagy most nem adok kölcsön. A baráti társaságunkban nem mindenki olyan mint én. Valakit hidegen hagy és nem ad, valaki ugyanolyan lelkiismeretes mint én és mégsem ad és elnyomja belül ezt a dolgot.

De van úgy hogy azt mondom magamban hogy elég és egyszerűen nem akarok adni, meg segíteni, mert felnőtt ember álljon talpra, ne igya el a pénzét.

Volt már többször is fejmosás meg minden, de nem használ.

Tudom nem lenne szabad hogy az anyagiasság beleszóljon ilyen érzékeny témába, mint a barátság és azért kérdeztem hogy önző vagyok-e. De könyörgöm és is megdolgozom a pénzért és mellette egyetemre járok,de akkor is.