Majd egyszer vége lesz?

Az a gond élből, hogy én 31 éves vagyok és férfi. Ez meg külső szemmel, meg neked belső szemmel is fura lehet. Tehát nem biztos, hogy attól, mert jól eltudnánk beszélgetni még okés lenne.

Viszont adhatok tanácsot, vagy válaszolhatok a kérdésedre.

Mivel 17 vagy, így gondolom 1-2 éven belül érettségi. Utána másik suli és/vagy munka. Persze addig is jó lenne barátokat, embereket találnod akivel el tudsz beszélgetni, jól érzed magadat.

Mi a helyzet a hobbikkal? Mit csinálsz szabadidődben?

Próbálj meg visszaemlékezni, hogy ez mikor kezdődhetett, és mik tajlottak akkor - nem csak a te életedben, hanem az iskolában, osztályban. Simán lehet, hogy megbántottál valakit úgy, hogy nem is akartad, és nem is vetted észre, félreértették egy megjegyzésed, de az is lehet, hogy visszahúzódóbbá váltál a családi nehézségeid miatt (írod a végén, hogy anyukád iszik), ezt gyakran benézi a környezet annak, hogy azért nem nyitsz feléjük, mert valami bajod van velük - aztán mindketten azon gondolkoztok, hogy mi baja van a másiknak.

De az is előfordulhat, hogy semmi ráhatásod nem volt a dologra, csak terejd valami pletyka, amiről neked nem szóltak.

Nagyon hasonlóan jártam a közelmúltban, sokminden összejött, egy elég csúnya szakítás, hozzám közel álló rokon súlyos betegsége és halála, illetve a munkahelyemen szakmailag mellőzve éreztem magam, mindenkit dícsértek, előléptettek, én meg csak álltam egy helyben, és folyamatosan azon kattogtam, hogy vajon tényleg ennyire szarul teljesítenék? Mindezek hatására nagyon nem voltam jól lelkileg, úgyhogy nem igazán kerestem a barátaimat, és nem vettem részt a munkahelyemen se a közösségi életben, nem is nagyon szóltam senkihez, bejártam, elvégeztem a dolgomat, hazamentem. Mikor úgy voltam vele, hogy én ezt már nem bírom tovább egymagam, és most már beszélni akarok valakivel, akkor jöttem rá, hogy nem maradt mellettem senki. Azóta nagyjából sikerült helyreállítani az emberi kapcsolataimat, de a legtöbben, mivel nem mondtam semmi, a saját perspektívájukból annyit érzékeltek, hogy _velük_ hűvös és távolságtartó lettem, holott ők semmi rosszat nem csináltak - ezért elkezdtek kerülni, és nem keresni.