Találkoznál olyan baráttal akivel semmi program nincs a találkozó alatt?

Másképp kell kezelni az embereket: vele ezt lehet csinálni, vele meg azt. Ha bulizni akarsz bulizós emberekkel menj, ha dumálni akkor meg vele.

Esetleg próbálj meg két opciót mondani neki, hogy ide vagy ide menjetek. Így máris megvan, hogy miből választhat. Nem mondom, hogy 100% de talán használ.

Esetleg magát a találkozó helyszínét intézd úgy, hogy közel legyen az ahová menni akarsz és mondhatod, hogy úgy is ott van egy sarokra, nézzétek meg.

Viszont van egy fontos része a dolognak: anyagiak. Nem lehet, hogy nem engedheti meg magának, hogy eljárjon bizonyos helyekre?

Én imádok sétálós beszélni, ha például egy ismerőssel ritkán látjuk egymást és bepótolnánk, hogy kivel mi történt, hogy van. Nem céltalanul, konkrét nyílt helyre megbeszélve. De ennek pont a beszélgetés a lényege, evés közben például enni szeretek és nem beszélni.

Van másik nagy előnye is, tiszteletben tartjuk vele egymás párkapcsolatát. Egy kávézó még belefér, de más egyéb „élménycsináló” program kettesben nem.

Én sem szeretem a beülős, evős programokat. Ha a fentebb említett kizáró ok nem játszik, akkor próbálj olyasmit, ahol vmit néztek (modern kiállítástól az állatkertig bármi), vagy aktívan részt vesztek (szabadulószoba, társasjáték), vagy sport, kirándulás. Vagy ha vannak közös barátaitok, menjetek többen.

Fontos: nem kötelező mindenkivel fenntartani a kapcsolatot. Eszembe sem jutna úgy beszélni egy barátról, ahogy te leírtad. Különbözőek vagyunk, más dolgokat szeretünk, a barátaidat saját magukért szereted (jó esetben) spéci program nélkül is.