Lányok! Ha valakivel összevesztek, utána kibékültök vele?

Számít hogy kivel és miről

Ha az embernek alapjában megbocsájtásra hajlamos a személyisége akkor több esélye van a másiknak, "lehet" feszegetni q határokat, bár az is fix hogy egyszer betelik a pohár.

Az aki alapjában egy keményebb, nem megbicsajtó személyiség annál egy esélyed van és vége.

Ez nem nemiség kérdése, hanem személyiség és kapcsolaté

Te tudod hogy ő milyen.

Ha valamin összekaptunk valakivel, ami tényleg apróság volt, vagy idegességben történt (pl. összecsaptak valaki felett a hullámok, és kicsit indulatosabban viselkedett), és valóban butaság volt, akkor hamar túllendülök rajta, és nem esik rosszul, nem veszem magamra. Ha ez gyakori jelenség, akkor már másabb a helyzet.

Azonban, ha valaki a hátam mögött terjeszt rólam alaptalan dolgokat, kétszínű, ellenem fúrkálódik, vagy valami hasonló, nagy volumenű dolgot művel, azt nehezen tudom megbocsájtani, és kell hozzá idő. Ha meg is bocsájtom, utána már nem tudok ugyanúgy állni az illetőhöz, mert elvesztette a bizalmam; hiszen, ha 1x megtette, semmi nem gátolja abban, hogy ne próbálná meg azt újra.

Ha vki kimutatja a jellemét valodi arcát én azt csak tudomásul veszem.

Mit kell ezen bocsájtani meg ilyenek? Nem értem.

Max annyi van, hogy döntést hozok, hogy vagy tartom tovább a jellemtelen átverős hazudós vagy akármilyen emberrel a kapcsolatot a saját felelösségemre, vagy nem.

Aki kimutatta már a foga fehérjét, a valódi arcát, az nem lesz már angyal soha. Mondhatni megismertem vagy kiismertem, bemutatkozott.

Ez erre a helyes kifejezés.

Nem harag-megbocsájtás témakör.

Hanem amolyan "lepellehullós".

Ha egy barát pl hátbaszúr, rájövök arra, hogy én illuzionáltam túl valszeg a kapcsolatunkat, nem épp vmi tüzbe mennénk egymásért tipusu a másikban a kötelék velem..

Simán csak tudomásul veszem ezeket. Aztán meg döntéseket hozok.