Miért mondogatja hogy örök barátok vagyunk?

Nekem is volt:) ilyen.

Én voltam a folyton rákérdező'.

Egyrészt azért tettem ezt, mert éreztem, hogy szerelmes belém a másik', és nem akartam tényleg elveszteni a barátságát, mert magányosnak éreztem magam. Szerelmes nem voltam belé. Másrészt azt éreztem, hogy ő nem őszinte hozzám, és nem szeret igazán, mert férfi- büszkeségből simán 'dobna'.

Aztán így is lett:).

Vérig sértődött egy őszinte rá vonatkozó megjegyzésemen, ami esetén egy igaz barát tuti, hogy nem tette volna ugyanezt.

Ott elgondolkodtam kicsit, hogy milyen is egy férfi igaz szerelme. Hazug, önimádó, felszínes.... Stb. Ilyenek kavarogtak bennem.

Szerintem te sem szereted őt igazán úgy, mint egy legjobb barátot, és ezt érzi is.

Ha valaki nem őszinte, szerintem azt érezni egy ilyen nexusban.