Fénysebességgel vesztettem el az új haverjaimat és egyszerűen nagyon magam alatt vagyok. Mit tanácsotok, hogy újra kicsit jobban érezzem magam?

Sajnos muszáj egy kis háttértörténet, hogy megértsétek, miért viselkedem úgy ahogy. Szóval így 25 évesen meguntam Magyarországot és úgy éreztem, hogy nem becsülnek meg a munkahelyeken sehol.

Kalandvágyból egy 2 éves mesterképzésre jelentkeztem külföldre, miután pedig amúgy a 4 éves alapkézésem után rájöttem, hogy amúgy rühellem a szakmámat és semmi tudásom vagy érzékem nincs hozzá. Kínkeservesen lett meg a diplomám és ahol tudtam csak kőkemény csalással mentem át. De viszont nem találtam meg mai napig azt a területet, amit szívesen végeznék, így folytatom jelenleg azt, amit rühellek mint a darab fost... Még otthon a felvétel után kaptam online chat lehetőséget ahol a szaktársakkal vehettem fel a kapcsolatot. Egyel sikerült is, egy 28 éves török lánnyal. Konkrétan éjjel-nappal megállás nélkül beszéltünk és nagyon megtetszett a lány a több hetes beszélgetés után.

Augusztusban amikor kiköltöztem találkoztunk párszor, nagyon jól éreztem magam vele. Majd 2 hétig nem tudtunk találkozni rajta kívül álló tanulmányi okai miatt. Szeptember másodikán, még gólyatábor kezdete előtt találkoztunk megint amin ugyanúgy jól éreztem magam, itt már dúlt bennem minden plátói érzés...

Majd gólyatáborban, 3-án hozzánk csatlakozott egy 22 éves lengyel srác is, aki egyből a legjobbnak gondolta magát a társaságban, kisöpört lényegében és összemelegedett nagyon a török lánnyal (úgy, hogy a lengyel srác a barátnőjével él együtt). Teljesen kikerültem a figyelemből, fokozatosan egyre jobban ignorálásba kerültem. Olyannyira, hogy a török lány fénysebességgel cserélt le, mint amúgy állítása szerint "legjobb barát".

3-4-5-ikén még elmentem velük hajnalokig tartó bulizásokba és ezeken a napokon ott voltam a gólyatáborban mellettük, de minden nap gyomorforgatóan, sírógörcsösen szarul jöttem haza. Természetesen a török lány még online beszélt velem, görcsösen próbálta bizonyítani, hogy amúgy mennyire nem kedveli jobban a lengyel srácot mint engem és hogy mennyire kedvel és hogy sajnálja hogy ignorált engem mindenki, bla-bla-bla. Ekkor volt az utolsó nap, hogy engem még öleléssel köszöntött és búcsúztatott a lány, ezt már csak a lengyel srác kapja meg.

6-án adtam még egy lehetőséget az együtt töltött időre mert könyörgött a török lány hogy jöjjek gólyatáborozni, egy pár óráig meg is jelentem, majd leléptem korán mert nem volt ott sem másképp a dolog, rosszul éreztem magam. Természetesen éjszakába nyúlóan buliztak nélkülem megint. Hétvégén már nem is kerestek engem, én is bezárkóztam a fenébe a 2 napra teljesen, csak az Isten tudja, hogy mi történt ott. A török lány leátt a velem való online beszélgetéssel

9-én hétfőn elkezdődött az iskola, ámbár melettük ültem a teremben, nem tudtam velük beszélgetni igazán, ignoráltak. Sőt, láttam, hogy folyamatosan egymással beszélnek online az órák alatt. A délutáni gólyatábori programra azt mondtam megyek, de az esőre fogva nem mentem..

Tegnap órák után még elmentünk a szomszédos városba egyet pizzázni ahova még +2 ember csatlakozott, de nem tudtam nagyon témát találni ha adtak egy kis időt is beszélgetni velem. Meg már tényleg úgy éreztem, hogy a társaságban meg vagyok csak tűrve, de szerepem már nincs. Nagyon rosszul éreztem magam többnyire.

Ma órák után 6-an elmentünk kávézni egyet, úgy-ahogy semlegesen éreztem magam bár nem nagyon érdekeltem senkit. Ma este terveztek 9-re egy karaoke bulit, amire már nem hívtak. Senki nem keresett, hogy merre vagyok, megszűntem nekik létezni ma estére.

Nyilván ki lettem száműzve ebből a társaságból, ez egyértelmű. Nagyon magam alatt vagyok és nem érzem azt, hogy a közeljövőben találnék egy másik társaságot. Férfi létemre sírás szélén vagyok és csak fekszek miközben a falat bámulom. És mellette egy olyan szakon is tanulok amit utálok, miközben azt sem tudom mit kezdjek az életemmel. Az meg csak hab a tortán, hogy bevételem sincs és a tartalékaimat élem fel bizonytalanul, ami 2 hónap múlva kifogy és hazakényszerülhetek, ha nem találok valami munkát minnél előbb (ami valószínűtlen jelenleg).