Tudnátok jó érveket felhozni, hogy egy barátságosan miért nem jó, ha kihasználnak?

Van egy lakótársam akire eddig azt hittem hogy a barátnőm. De rájöttem hogy egy kétszínű ember, aki ott nyal ahol hasznát érzi. Nyári vakációban kibékül azzal a barátnőjével akit lehordott nekem még májusban minden kuvának, és úgy kibeszélte ahogy nem szégyellte. Persze a szemébe semmit nem mondott, csak nem beszélt vele, éreztette ilyen kislányosan, hogy haragszik rá. Vakáció alatt meg én voltam az akivel nem beszélt. Én ráírtam, hogy jól el van veszve és mi történt hogy kibékült XY-al. Errefel azt mondta, hogy addig amúgy sincs egyedül otthon, és úgyis mikor kezdődik az egyetem akkor mennék 2 felé, és egy ennyire jó lesz a csaj. Nekem ez úgy esett le, hogy velem is így van, hogy csak akkor vagyok jó mikor ott vagyunk egyetemen, hogy ne legyen egyedül.

Na most, ezt elmeséltem barátomnak, mert rosszul esett tőle és ő nem érti, hogy miért baj ez. Mondtam neki, hogy az ilyen nem nevezhetők barátnak, ugyanis egy barátra számíthatsz akármi van, és nem csak kihasznál. Nem értette, hogy miért rossz ha így kihasznál és utána nem beszélünk többet. Én úgy lefagytam idegességemben, hogy nem tudtam mit válaszolni neki is, hogy ne hülyézzem le konkrétan.