Miért viselkedek így?

20/N

Nagyon kevés fiú barátom volt az életem során. Általános iskolába egy akivel max másfél évig voltunk jóba aztán szerelmet vallot és én bepánikoltam és többet nem beszéltem vele.

Gimibe próbálkoztam fiú barátokat is szerezni de csak kettő volt akivel szinten kb másfél évig bészéltünk vagy kevesebb aztán elballagott és mostanában nem is beszélünk a másikkal meg eltávolodtunk.

Valamiért mintha mindig teljesen kifordulnék önmagamból mikor fiúkkal beszélek. Teljesen kellemetlenül viselkedek vagy tulságosan nevetgélek és zavarban vagyok akkor is ha olyan aki nekem egyátalán nem tetszik. Kivűlről látom magam és olyankor ki nem álhatom a vislekedésem. Nem tudom miért nem tudok normálisan vislekedni a másik nemmel.

Biszexuális vagyok és egy komoly hosszútávú kapcsolatban voltam még csak és az lánnyal volt.

Nem félek a fiúktól vagy ilyesmi. általában ha nagyobb közösség van például az osztályban volt akkor nem volt gondom azzal hogy normálisan beszéljek vagy viselkedjek.

Ezért romantikus kapcsolatot végképp nem tudok kialakítani fiúval. Volt néhány kavarásom de általában akkor részeg voltam és olyankor magabiztos vagyok és könnyen flörtölök de akkor sem tudok barátiasan normálisan viselkedni.

Egyedül a meleg fiúkkal tudok.

Szerintetek miért van ez? Hogyan tudnék változtatni azon hogy ne forduljak ki önmagamból ha fiúkkal probálok ismerkedni?