Hogyan engedjem el végleg ezeket az embereket? Nemtudok megbocsáltani

Régen rengeteg barátnőm volt…Mára 2 közelebbi barátnőm maradt, de igazából már ők sem.

Azt tudni kell rólam, hogy csak nekem van gyerekem mindenki közül. Azt vettem észre, hogy a “barátnőim” mindig irigykedtek rám. Igazából nincs mire, de nem tehetek róla, hogy mindig szerencsésebb voltam az életben… illetve erősnek is gondolnak szerintem (sokáig egyedül neveltem a gyerekem is, mert nem maradtam bántalmazó kapcsolatban, mint sokan mások gyerek nélkül is…)

Mai napig bánt, hogy nem kellett a barátságom egy idő után senkinek. Pedig konkrét dolgok nem történtek, nem vesztünk össze, csak nem keresett többé, ha en kerestem, látszott hogy nem vevő rá.

Mai napig nemtudom ott mi történt. Az nagyon bántott, de már nemtudnék újra a barátnője lenni, megbeszélni… ezekszerint sose volt az.

Egyedülálló anyaként eljártam bulizni én is, apás hétvégéken, újra sokan megtaláltak… de mióta van párom ismét nem érdeklek senkit. Komolyan már beszélni sincs kedvem velük, mert annyira érzem ezt, hogy addig vagy jó, amíg hasznuk van belőled. Haragszom a szívem mélyén mindhárom csajszira akik közelebb álltak hozzám életem során. Kettővel beszélünk ritkán, de a gyerekemről se kérdeznek, holott az egyik a keresztanyja és masfél éve nem is nézett felé. Én meg még ráírok hogy mizu… normális vagyok? Nem akarok veszekedni a semmin, nincs kedvem utálkozásra. Egyszerűen fáj, de szeretnék túl lenni ezen. A párom és a gyerekem a mindenem, de nagyon bánt, hogy ott voltam a barátaimnak, mikor kellett és most ők sehol sincsenek. Fogalmam sincs hogyan lépjek túl ezeken, ahol ok nélkül igazából, de nem voltam elég jó, és az se érdekli őket a sok éves közös dolgaink után, hogy élek vagy halok?? (Én tényleg próbálkoztam, de mikor egyoldalú a kommunikáció, az ember nem akarja magát tovább alázni)

Szóval a kérdés csak annyi: hogyan bocsáltsak meg nekik, magamnak, hogyan lépjek túl azon, hogy már semmi sem olyan mint volt és nem is lesz..?

29/N