Azok közül, akikkel beszélsz, milyen arányban találnak szimpatikusnak, ellenszenvesnek vagy közömbösnek a különböző csoportokban?

A barátaim meg a családom nem számolom. Rajtuk kívül csak a munkatársaim említeném, ott egy nő van, akiről tudom, hogy nem vagyok neki szimpatikus, mert egyszer beszélt a gyerekei egyházi iskolájáról, és mondtam, hogy a miénk nem jár egyháziba, mert nem tartom helyesnek, hogy iskola és vallás bármilyen módon összefonódjon, ezen meg ő nagyon kiakadt. A többiekkel mindnekivel jóban vagyok, úgyhogy szerintem szimpatikusnam tartanak.

A többi, amit felsoroltál nem érint.

Sajnos ha valóban őszinte lennék azt mutatnám és adnám aki vagyok, amit érzek akkor senkim nem lenne.

De szerintem 100%-ig senki nem őszinte.

Egy egyetlen egy barátom van akivel teljesen őszinte lehetek.

A többeiknél van színjáték.

de szerintem ez nagyon sok embernél van így, pláne munkahelyen

Munkahelyen többnyire jóban szoktam lenni mindenkivel idővel, talán egyfajta típus van, akivel nem, a tipikus munka hőse, akinek az egész élete a munkahelyéről és az ottani teljesítményéről szól, ezzel sajnos nem tudok azonosulni az ilyen-olyan random munkahelyeken, mert persze ha orvos lennék vagy ilyesmi, akkor valószínűleg én is 1000%-ban komolyan venném magamat és a többiektől is ezt gondolnám normálisnak. De aki szétstresszeli magát azon, hogy mittomén hány számlát állított ki az elmúlt két óraban és fú a Kati hárommal kevesebbet, mert elment egyet kávézni, neki milyen linkekkel kell együtt dolgoznia, bezzeg ő 30 éve nem volt táppénzen és a császármetszése után egy órával már jött is be dolgozni… Na az ilyenekkel nem szoktunk jóban lenni.

Szórakozóhelyen általában az ismerőseimmel foglalkozom, nem ismerkedni járunk, nem tudom, idegenek mit gondolnak rólam.

Szomszédokkal semleges, nem szoktunk egymással haverkodni, csak köszönni.

Ilyen 50% passzív szokott lenni, 20 ban utál és 10-10% tiszteletteljes/szeret.

A passzívok nagy része a velem egykorú , vagy idősebb évfolyamtársakból alakul ki. Illetve a többi eseményen (érdekes mód, mióta felvettem a ,,formaruhát"= polgárőrség, egyből ,,tiszteletteljesebbek" velem rendezvényeken, meg többször jönnek oda).

,,Utál", aki ,,undorodik" tőlem/ nem kapta meg a farkincámat oszt haragszik/ bámul mintha nem látott soha srácok ,erre ha jelzem, látom bámul, ő sértődik meg.

,,Tisztel/Szeret": A tanáraimmal, meg idősebb, már elballagott diákokkal volt suliban. Van vagy 3 nagyon jó barátom, akikre az életem is rábíznám, Fater, sporttársak, illetve pár csajszi, aki megértette nem vagyok fiúzós, tiszteletben tartanak. Ja meg pár aranyos kisebb lány, akik még ártatlanok, nem lettek megrontva és sokkal aranyosabbak, szerintem értelmesebbek is mint pl a 9. eseink.

Utálatom nagy része külső alapú lehet, hogy nem márkás ruhába járok, meg nem vagyok a legkigyúrtabb, illetve nem vagyok a partiarc. Nem simogatok meg mindenkit. Nehezen nyílok meg, de ha egyszer ,,bizalmamba" fogadtalak akkor igen. Akik megértették nagyrészt szeretnek.

Úgy gimi közepéig halkszavú, csendes és visszahúzódó voltam, amik miatt többekből ellenszenvet váltottam ki; például gimiben 2 tanárnak (egyikük rám is szállt), ami olyan "élmény" volt, amit addig még nem tapasztaltam. Valamint az osztályban elég sokan voltak, akik hamar az iskola nagymenőivé váltak; ők (szerintem, mert én így éreztem) valahol a közömbös-ellenszenves részére pakoltak volna ezen a skálán.

A többieknek pedig közömbös, vagy szimpatikus lehettem.

Gimi közepétől pedig nagyon sokat változtam: nyitottabb, bátrabb, közvetlenebb és határozottabb lettem, azóta (lekopogom) sokkal több pozitív visszajelzést kapok, úgy érzem, sokkal több embernek vagyok szimpatikus és/vagy "csak" jobban kifejezik ezt. Szakmai gyakorlat alatt mondjuk megint csak voltak ottani "munkatársak", akiknek nagyon nem voltam szimpatikus (egy nő, aki korban az anyám lehetne, például rendszeresen keverte ellenem a bizonyost), de szerencsére messze olyanokból volt ott több, akiknek (nagyon) szimpatikus voltam.

Egyetemen nem érzem azt, hogy bárki ellenszenves/ellenszenvvel lett volna felém, tanáraimnak, professzoraimnak is messze inkább voltam szimpatikus, mint közömbös.

Ismerősök körében valahol a közömbös-szimpatikus közt lehetek, pár kivétellel.

A szomszédoknak viszont ellenszenvestől szimpatikusig mindegyik lehetek, mert köztük nagyon énközpontú emberek is élnek, akik akarva-akaratlanul okoztak nekünk/nekem kárt, gondot, kellemetlenséget, és szóltam/szóltunk nekik érte. Van, akinek többször is. És volt, hogy nekik állt feljebb. Na, ők nem kedvelnek, de meg tudom érteni.