Mi lenne a tanácsotok?

Volt egy nagyon jó barátom, akivel már szinte óvodás korom óta barátok vagyunk. Mindeketten elég hallgatag emberek voltunk, de ott voltunk egymásnak. Ez egészen addig volt így, amíg le nem érettségiztem. Utána egyre kevesebbet irogattunk egymásnak. Én nem igazán akartam zavarni, mert olyan egyetemen halladt tovább, ami nem a legkönnyebb. Ezért úgy voltam vele, hogy hétvegén, illetve szünetekben írok rá, hogy mi van vele. Viszont csak én írtam neki, ő egyetelen egyszer sem írt nekem. Nem kezdeményezett soha beszélgetést. Ezek után sajnos meghallt az édesanyja és nem igazán tudtam, hogy mit írjak. Nyilván részvétet nyilvánítottam, mert én az édesanyjával nagyon jóban voltam egy csupaszív nő volt, aki mindig ott segített ahol tudott, de sajnos beteg lett és ez elvitte. Én is meggyászoltam mert közel álltam hozza. Megírtam neki, hogy ha szeretne beszélni itt vagyok vele. Eltelt pár hónap és megbeszéltünk egy találkozót, mert ő is érezte, hogy beszélnünk kell. Abban maradtunk, hogy tartjuk a kapcsolatot. Abból az lett, hogy megint csak én írok rá,hogy van és mj újság vele és mindig próbált kibújni a beszélgetés alól. Pár hónap után feladtam. Nem írtam többet neki. Figyeltem, hátha ír ő nekem, de nem. Néha amikor találkozunk, mert például ugyanoda megyünk, akkor szoktunk beszélni, de itt is mindig le akarta hamar zárni a beszélgetést. Így normálisan már lassan 2 éve nem tartjuk a kapcsolatot.

De, hogy a lényegre térjek, hugom pár napja mesélte, hogy találkozott vele. Barátnőm nem értette, hogy miért nem írok már neki.

Ebben kérem a tanácstokat. Nem igazán tudom mit tegyek. Nem szeretném megbántani, de ez nekem már kellemetelen.

Introvertált vagyok és sajnos hajlamos vagyok a túlgondolásra. Járok viszont szakemberhez ennek a kezelésére.