Ki számít jó barátnak?

Szerintem az nem jó barátság, ha kötelezettségekről van szó. Szóval nekem az nem jó barát, akinek azért kell a barátságom, mert elvár tőlem dolgokat. Pl. nálunk nem szokás a másikat dolgoztatni, vele megoldatni a saját problémáinkat. De mindent meg tudunk beszélni, adunk tanácsot, lelkileg támogatjuk egymást.

Ami nálam a barátság megszakítására ad okot, hogyha kibeszélnek, pletykálnak rólam, főleg olyat, ami nem is igaz. Vannak ilyen emberek, akik imádnak történeteket gyártani, meg mindent kiszínezni, eltúlozni.

Jó barát az, akivel nemcsak a jó, de rossz pillanatokat is meg lehet élni, lehet rá számítani, és megmondja az őszinte véleményét (megfelelő tálalással). Kedves, őszinte, egyenes, meg lehet benne bízni, remek beszélgetőpartner, de egyben remek hallgatóság is. Nem beszél ki a hátam mögött, nem mondja tovább a neki bizalmasan elmesélt dolgokat, nem röhög ki, nem pletykálkodik rólam, nem terjeszt alaptalan dolgokat. Nem generál feszültséget, nem köt belém, de nem riad attól vissza, hogy megmondja, ha valamit rosszul gondolok, vagy hibáztam valahol.

Ha valaki kötelességeket, kötelező dolgokat lát/talál egy barátságban, akkor az szerintem nem számít barátságnak. Mert onnantól az már megszűnik természetesnek lenni, inkább lesz egyenértékű valamilyen kötelezettséggel, egy feladattal.

A kontrollmániás, mindenbe kéretlenül beleszóló emberek társaságát nem bírom valami jól, ahogy az állandóan panaszkodóékat sem. Velük nem is hinném, hogy bárminemű barátság születhetne.

Nálam a barátság megszakítása akkor következik be, ha a barátnak hitt fél pletykálkodik rólam, szándékosan ártó dolgokat terjesztve. Valamint, ha kiforgatja a szavaim, próbál veszekedést szítani, és ezen akkor sem tudunk túllendülni, ha már nyíltan elmondtam neki, hogy ez sok már.