Volt, hogy a barátságod megsínylette azt, hogy együtt dolgoztál, egy munkát vállaltál el egy barátoddal, és pl. lusta volt, mindig rá kellett szólni stb., emiatt más arcát ismerted meg, mint előtte?

Kollégám a testvérével dolgozott együtt, aki alkoholista volt. Nagyon nehéz volt, nyilván senki nem merte lebaszni a főnök testvérét, de egy idő után mindenki látta, így elment, de sokkal lassabban és sokkal több pénzbe került az egész, mintha egy idegen dolgozott volna. Nyilván emberek vagyunk, de szerintem érdemes szétválasztani, van a család-barátság és a munka-biznisz. Én nem javaslom keverni, de nyilván mindenki megpróbálja. Ha esetleg előtte akár könyvekből tanultok és pontosan meghatározzátok a szerepeket, mérőszámokat, szabályokat, részesedést, pénzügyi szabályokat, akkor működhet, de nyilván egy barátság nem ezekre épül, de részemről működhetne, én hiszek a szigorú méretekben, ha valaki velem akarna barátként így dolgozni. De mindenkinek tisztelni kell a szabályokat akkor. Ja és a tulajdonosok száma egy cégben jó, ha páratlan, a három már túl sok.

Mindenesetre nyilván mindenki próbálja meg, csak úgy tanulságképpen.

Javitas: ...én hiszek a szigorú keretekben...

Bocs, szótár írta, hogy ...én hiszek a szigorú méretekben...

Diákmunka volt gyárban. Kerítést festettünk. Én az egyik oldalt, ő a másikat. Én befejeztem a 10 métert, amíg ő kb egy 30 centis részt csinált meg.

Utána befogtak minket alkatrészeket válogatni. Ott is kb 6x gyorsabban haladtam, ő sehol se tartott. Nem tudtak a munkások haladni, mert nem volt kiválogatva az anyag. Én nem voltam hajlandó a barátom feladatát is megcsinálni.

Mindig eljárkált, kávézgatott, telefonált stb. Érdekes mód nem szóltak rá, de ha én egyszer elmentem inni akkor rögtön kaptam a letolást. Végül jelentettem a dolgot egy nagyobb vezetőnek, nem a műszakvezetőnek aki engem tolt le.

Külön raktak minket szerencsére