Szerintetek merjek jobban nyitni felé, elhívni közös programokat csinálni?

Hosszú lesz, mivel szeretném az elején kezdeni, hogy jobban átlátható legyen a történetem.

Gyerekkorom óta elég kevés barátom van, mindig is visszahúzódó, extra csendes kislány voltam. Az általános iskolában ezért sokat bántottak. A gimiben szerencsére mindenkivel jóban voltam, de szoros barátság senkivel sem alakult ki, akkor sem igazán mertem kezdeményezni senkinél, inkább vártam, hogy felém nyissanak. Egyetlen egy legjobb barátom volt olyankor más évfolyamból. Az egyetemen is hasonló volt a helyzet, mindenkivel jóban voltam, beszélő viszonyban és egy két lánnyal alakult ki szorosabb kapcsolat. Viszont ahogyan azt is elvégeztem megszakadt velük a kapcsolatom, nem vagyunk rosszban, csak mindenki éli az életet. Gyerekként sokat barátkoztam az interneten, tudtam, hogy vannak veszélyei, de sosem volt ebből problémám így az egyetlen barátnőm is egy olyan lány akivel 7 éve ismerkedtünk meg a neten és mivel az ország másik végén lakik, párszor találkoztunk csak, ennek ellenére minden nap beszélünk, telefonálunk vagy valami. Jelenleg 22 éves vagyok és úgy érzem szeretnék nyitottabb lenni, barátokat szerezni, mert szerintem fontos részét képezik az ember életének. De úgy érzem ilyen korban már sokkal nehezebb mint anno volt. Sosem voltam az az nagyon nyitott ember, de most tényleg szeretnék nyitni mások felé, de nem egyszerű. Tudom, sokkal jobb egy igaz barát mint száz kamu, de azért jó lenne néha személyesen is elmenni valakivel ide oda. Az utóbbi időben igazából kb 2 éve megismertem egy lányt, itt gyiken aki az én szakom iránt érdeklődött az egyetemen. Instagramon kezdtük el beszélgetni először a suliról, ami egyértelműen közös érdeklődési kört mutatott, majd rájöttünk, hogy rengeteg közös hobbink van. Ez a lány végül jelentkezett az egyetemre ahova én jártam, 3-4 alkalommal találkoztunk már személyesen is és egyre többet beszélgetünk. Eddig mindig csak a suliban találkoztunk. Elsőnek egyébként ő vetette fel, hogy találkozzunk valamikor ha tudunk az egyetemen. Élőben is nagyon jókat beszélgettünk. Utána a következő talit én kezdeményeztem a többi inkább véletlenszerű volt. Szeretném elhívni vásárolni, kávézni, sütizni vagy bármilyen közös programot csinálni, mivel szimpatikus nekem, szeretném elmélyíteni vele a kapcsolatomat. Úgy gondolom én is szimpatikus vagyok neki és szívesen barátkozik velem. A probléma az, hogy valamiért félek feldobni ilyeneket. Végülis mi a legrosszabb? Az hogy nem ér rá ezért nemet mond vagy mert nem akar eljönni. Az utóbbi időben sokat csalódtam, amikor megpróbáltam felvenni a gimis legjobb barátnőmmel a kapcsolatot sok sok év nem beszélés után, elég durva lekoptatást kaptam.. ami elég rosszul esett. És emiatt úgy érzem, hogy ott is kár volt annyira próbálkozom. Viszont ez a lány érdeklődést mutat irántam, így szeretném megpróbálni. Tudom, hogy magamban kell ledönteni a falakat és lépni még ha nehéz is. Szóval a feltett kérdés talán nem is releváns annyira, mindenképpen meg szeretném próbálni. Inkább csak tippeket, tanácsokat várok, egy kis bátorítást illetve szívesen fogadom azt is, ha valaki aki járt már hasonló cipőben mesél nekem arról, hogy sikerült ebből kilépnie.