Egy meleg fiúnak sosem lesznek barátai?

Igazatok van abban, hogy ha -szexualitást félretéve- jó fej és nyitott valaki, akkor elvileg nem kellene ilyen nehézségeket tapasztalnia. De azt érdemes hozzátenni, hogy valóban lehet a melegség az egyik oka a magánynak annyiban, hogy a barátságokat megalapozó társasági események egy jelentős része kötődik valamennyire a szexualitáshoz. Teszem azt kérdező pl 16 éves volt, mikor sulibált rendeztek, és néhány fiú osztálytárs mondjuk előtte való napon már arról dumált, hogy ki milyen csajra menne rá. Egy ilyen beszélgetésből nyilván kimaradt a kérdező, és ennyivel is kevesebb esélye volt rá, hogy ezekkel az emberekkel összebarátkozzon, akiknek ez a bál lehet hogy életre szóló, őket összehozó kaland volt. Meg bármilyen találkozón, beszélgetésen szóba kerülhet az, hogy ki milyen emberhez vonzódik, kinek milyen kapcsolatai voltak. Ha a kérdező (ahogy valsz. a melegek többsége) nem meri felvállalni hogy meleg, akkor egy ilyen beszélgetésen ő szépen elhúzódik a sarokba, remélve hogy senki nem kérdezi meg, hogy és ő vele mi van éppen. Nem fog tudni vicces sztorikat mondani, tehát olyasmit, ami miatt szimpatikus lenne másoknak.

Azt hiszem magam is érintett vagyok ebben, és amellett, hogy részben persze a magamnak való természetnek is köszönhetem hogy kevés a barátom, azért ez is vastagon benne van. Nagyon sokat elvesz az ember kifelé mutatott képéből, ha az életének ezt a szeletét letakarja. Persze felvállalhatja hogy ki ő, és akkor ő is szabadon beszélhet, de ezt sokan nem merjük meglépni.

Szóval kérdező, szerintem légy barátságos, és akkor csak összejön majd valami, de barátot az elmondottaktól függetlenül se könnyű szerezni. Ahhoz azért eléggé passzolnia kell két embernek. Főiskolán, egyetemen nem sikerült semmi?