Lehet e tanár és diák között (kizárólag)barátság?

Tanár voltam így tapasztalatból írom, hogy nem.

Sőt, nem lenézően,de bizonyos távolságot meg kell tartani a diákokkal,mert a közvetlenség,a bratyizás a tanítás, a fegyelem rovására megy.

Tartottam némi távolságot,de így is szerettek a diákok, pedig még banketten sem tegeződtem le.Egyébként pedig végig magáztam őket,míg tanár voltam,minden évfolyamot.Kétszer is így lettem az "iskola legkedveltebb tanára ".

Lényeg,hogy mint ember adják meg egymásnak a tiszteletet.

F

#7 vagyok, én is tapasztalatból írtam, hogy nem. Amikor tanár voltam, kezdőként bennem is megvolt, hogy más leszek, mint az én egykori ódon tanáraim és én is jófejkedtem, közvetlen voltam velük, így sok gyerekkel beszélgettem, néhány írogatott nekem magánéletben is stb. Tipikusan az voltam, aki ha bement órára, felszabadultak a gyerekek, nálam lehetett kérdezni, mondani dolgokat, órák után mindig odajöttek szünetben, beszélgettek. Sokukról egész mély dolgokat megtudtam, és idővel rájöttem arra, hogy ezeknek a gyerekeknek az, hogy egy felnőttel beszélgethetnek, egész sokat jelent, mert igazából olyan dolgokat meséltek sokszor, amit inkább a szüleiknek kellett volna...

Pont ez az egyik, hogy a gyerekek lehet, hogy azt hiszik, hogy ez már barátság, de igazából nekem egy idő után már nem így jött le, én inkább az elhanyagoltságot kezdtem ebben látni a szülők részéről. Egyébként is, miért akarna egy diák a tanárával barátkozni? Már ez önmagában jelzésértékű...

A másik, hogy akármilyen közvetlen volt a kapcsolatom velük, ez mindig egyirányú volt. Mert persze állandóan kérdezgettek az én magánéletemről, de ilyenkor behatároltam, hogy mi az, ami már a határ, és ez elég szűkre volt szabva... Ez a másik, hogy hiába érzi a gyerek adott esetben, hogy "jóban van" a tanárral, ez akkor sem lesz kétoldalú, a tanár (ha normális) magáról nem fog elmondani semmit. A barátság szerintem márpedig nem ilyen. Egy iskolás gyerek (gondolom) azt tartja barátjának, akivel elmegy biciklizni vagy game partikat nyom suli után, vagy akivel kibeszéli a csajokat, de ezeket biztosan nem fogja a tanárával csinálni. Ezt azért írtam le ilyen dedósan, mert gondolom, itt a diákok azok, akik lepontozzák az ilyen "nem" válaszokat, de akkor így megmagyaráztam szerintem úgy, hogy lehessen érteni, hogy miért nem. Akármit csacsogsz óra után a tanárnak, akár a szerelmi ügyeidről is, vagy arról, hogy összevesztél a barátnőddel, és a tanár meghallgat, tanácsot ad, mert jófej, és jól esik neki elmondani és együtt nevettek is akár, vagy elsírod neki a bánatod. De ő ettől nem a barátod. Mert viszonzásul ő magáról nem fog semmit elmondani, ő csak egyoldalúan "ad" azzal, hogy meghallgat, és mert igazából azon túl, hogy beszélsz neki mindenfélét, a szabadidőtökben nem csináltok semmit együtt...

De én tényleg, a diákoknak láttam ezt az igényét a közvetlenségre, és lehet, hogy ők ezt barátságnak élik meg, de ez számomra tényleg annak a jele, hogy szülőpótléknak néz, csak ő sem tudja. Mert normális esetben, amiket az előző bekezdésben leírtam, azt a gyereknek a szülőjével kéne csinálnia (vállán sírni, kibeszélni a barátnőjét stb.). És a szülőddel is egyoldalú a kapcsolatod valójában, akármilyen jóban vagy a szülőddel (ha nem vagy elhanyagolva), ő is egyoldalúan "ad" neked, a szülőd sem a barátod. Általában te sírod el neki a bajodat, és nem ő neked az övét. Pont ugyanígy van ez a tanárral is adott esetben. Nem, ez nem barátság.

És van még egy indokom. A tanár, amikor pedagógus lesz, akkor számára van egy "küldetés". A tűzoltónak az a "küldetése", hogy oltsa a tüzet (és homokzsákokat pakoljon, ha árvíz van és ilyesmi), a rendőrnek, hogy elfogja a bűnözőket, az orvosnak, hogy gyógyítsa a betegeket, a tanárnak az ilyen jellegű feladata az, hogy tanítsa a gyereket. Azaz a tanár számára a gyerek elsősorban egy gondozni való csemete, és ez a hozzáállás itt a lényeg. Ahogy egy orvos sem fog soha barátkozni a páciensével, akármilyen kedves és közvetlen (adott esetben) vele, ez ugyanígy van a tanár esetében is. Akármilyen kedves és jófej, számára a gyerek az gyerek, a munkája része. Ez azt jelenti, hogy a magánéleti igényeit (szerelem, barátság, magány stb.) nem a munkahelyén a rá bízott gyerekekkel fogja enyhíteni, ami egyébként még etikátlan, sőt, bűncselekmény is adott esetben... Az a tanár, aki a magánéleti igényeit az iskolában próbálja orvosolni, az nem normális, nem való a pályára, de a gyerekek közé sem. Ez akármilyen felnőtt esetén gáz lenne nem iskolai szituációban is. Pedagógiai szituációban viszont elfogadhatatlan.

Szóval ennyi, leírtam ugyanazt, amit a #7-es válaszomban, csak kicsit bővebben.