Miért érzem ezt? Mit tegyek?

Van egy barátnőm. 13éve legjobb barátnőmnek mondhatom. Együtt nőttünk felnőtté kamaszból kb.

Egymás tanui voltunk, egymás gyerekének keresztanyja. Havi 2-3x találkoztunk azután is, hogy 100km-re költözött.

Tényleg mindenben segitettük, támogattuk egymást.

Ő volt mellettem, mikor az exem 18évesen megerőszakolt, mikor megtudtam, hogy mennyi nővel csalt meg.

Szoval tudja nagyon jól, mi a véleményem a megcsalás mint témáról.

Namost ő 4 éve házas, van egy 3 éves fiuk. Mesebeli élete lenne. De neki most jött egy srác, elcsavarta a fejét. Válni nem akar. A férje nemntud az egészről. A sráccal csalja a férjét.

Én ehhez nem tudok jópofát vágni. De akarmiről kezdünk el beszélni, mindig ott köt ki, hogy a sráccal milyen jó.

Így inkább már nem is beszélek vele 2-3 hete.

Hiányzik. De én ezen a szerető dolgon kiakadtam. Nekem ez nem fér bele az értékrendembe. Vagy hogy mondjam.

Úgy érzem, ezzel engem, mint barátot is elárult.

Viszont hiányzik, higy nincs kivel beszélgetnem, megbeszélni a hétköznapokat, hiányzik az a 13 év.

Napi szinten beszélgettünk.

Annyira tehetetlennek, csalódottnak érzem magam.

Mi lenne a megoldás?