Volt részetek olyan baràtsàgban ahol jàtszadoztak az érzéseitekkel vagyis visszaéltek a jó indulatotokkal? Milyen példàkat tudnàtok mondani?

Úgymondanám kihasználtak és igen visszaéltek a jóindulatommal. Anyagiakban meg átvertek.

Barátság mint olyan nem létezik!!!

Nem tudom, hogy a másik kérdés is a Tied vagy sem, nekem volt nárcisztikus fiúbarátságom.

Ott volt minden: bírálat, utána hízelgés, leértékelés, gázlángozás, csenddelverés, beígért program, aztán eltűnt stb stb. Nem kívánom vissza azt az időszakot. Annyira magához kötött, szinte a függőség jelei mutatkoztak. Azóta sokkal óvatosabb és távolságtartóbb vagyok.

A gimis legjobb barátnőm nárcisztikus volt. Ezt pedig nem csak rámondom, hanem halomszámra olvastam az erről szóló szakirodalmat, és ijesztően pontos volt az egyezés a csaj, és az ott leírtak közt.

Állandóan versengett velem, mindenkinél jobbnak mondta magát. Mániákus hazudozó volt, semmi empátia nem volt benne, ha valaki valamilyen szomorú, megrázó történetet mesélt, neki mindig rá kellett valamivel licitálnia, hiába nem volt köszönőviszonyban a két dolog. Szeretett másokat kihasználni, kétszínű és arrogáns volt, mindig irigykedett másokra, de sosem tett azért, hogy neki jobb legyen.

Megbeszéltünk egy közös programot, amihez nekem kellett volna többet utazni. Volt egy megérzésem, és inkább ráírtam. De napokig nem reagált, meg se nézte, majd utána egy mondvacsinált indokkal rázott le.

És az egészben az volt a legdurvább, hogy az első 2-3 évben ezek csak 1-1 pillanatra jöttek elő, és nem vettem őket komolyan. A végére pedig állandóan ezekbe botlottam. A végzős évünk alatt minden beszélgetés abból állt, hogy panaszkodott, kéretlenül, és olyan nyomasztó stílusban, hogy már mentálisan nem bírtam tovább. Aztán kezdtem ezeket szóvátenni nála, normálisan, kedvesen. Kétféle kimenetele volt: vagy eljátszotta, hogy nem hall, vagy pedig betámadt, mondván, én csak bántani tudom őt.

Az egyik ilyenből pattant ki egy nagy(obb?) veszekedés, amit sosem sikerült rendesen megbeszélnünk.