Szereted a barátaidat?

Nincsenek barátaim, de hasonlóan gondolom, így olvasva a kifejtést

Ha így érzel, akkor valószínűleg egyik sem igazi barát számodra, nem kötődsz hozzájuk, csak emberek, akikkel aktuálisan jól érzed magad. Nem fura, nekem is voltak már olyan barátaim, akikkel nem volt annyira szoros a dolog és nem hiányoztak igazán, mikor pl. az egyikünk elköltözött és emiatt végül megszakadt a kapcsolat. Ha valaki igazán fontos neked, az hiányozna.

igen.

A haveroknál van ez amit írsz kérdező, de nem a barátoknál.

Ha lennének, szeretném őket. De nekem sincsenek barátaim.

Ahogy leírtad, én is pontosan így vagyok a barátaimmal. Nem jelentenek nekem semmit, ha együtt vagyunk max jól érzem magam velük, de ennyi. Mivel ugyan abban az osztályban vagyunk, ezért beszélek velük, de iskolán kívül sosem találkozom velük.

Talan inkabb kedvelem oket,de ugy erzem en is nem ereznek tul nagy hianyt ha kikerulnek a kepbol.Persze ereznek hianyt,mert csokkenne a szocialis halom,de nem azert mert annyira kotodok hozzajuk.Osszegezve azt mondhatnam a barataimat kedvelem,igyekszem veluk rendszeresen talalkozni es ok is ugyanigy vannak ezzel,marmint azok akik maradtak.Vannak akikkel idonkent talalkozok ok ismerosok az o tarsasagukat nem is igenylem ha rosszabb kedvem van olyankor csak idegesit a felszinesseg.A mostani idoszakomban egy baratnom volt akit szerettem,akihez kotodtem,aki megerintette a lelkemet es valahogy masnak ereztem a vele valo kapcsolatot.Az o oldalarol ez nem igy lehetett.Egyenlore szet is ment a kapcsolat.Nagy fajdalmat okozott.Ugyhogy ez utan nem tudom akarok- e baratot megint szeretni.

A legtöbb barátommal én is így éreztem, főleg azok esetén, akiket még gimiben ismertem meg. Amikor együtt töltöttük az időt, remekül elvoltunk, végigdumáltuk az egészet, poénkodtunk, bírtam őket. De amint már nem voltunk ott, egymást mellett, fizikálisan, nem hiányoztak különösebben, vagy egyáltalán nem. Csak fura volt.