Éltetek már meg kamu barátságot?

Ó, hogyne lett volna ilyen. Igazából egyetlen olyan embert se ismerek, aki ezt ne élte volna át legalább egyszer.

Volt olyan aki a ketteshez hasonlóan velem nagyon jó fej volt, a hátam mögött meg hazugságokat terjesztett rólam, el akarta marni mellőlem a többieket. Volt aki érzelmileg használt ki, egyedül lelki szemetesnek voltam jó és amint nekem kellett volna egy kis lelki támasz, a második mondatnál félbeszakított. Volt, aki anyagilag használt ki amíg nem állt össze a kép a fejemben.. De egyiket se bánom, mindegyik esetből tanultam valamit ami utána jobbá tette az életemet.

Hát persze! Volt a suliban egy "legjobb barátnőm". Én orvosin akartam továbbtanulni ő nem tudta. Én humán, ő reálszakos volt. A szülei bíztatták őt is az orvosira..aztán nekem sikerült bejutni, neki nem. Ki voltam borulva, mert mindent elterveztem, csakhogy vele. Meg voltam győződve, hogy max nekem nem sikerül..de nem így lett. Végül az egész maradék nyarat együtt töltöttük, egymást biztatva, hogy jövőre majd jön ő is, de hogy addig is ne unatkozzon, bevittem őt egy tánccsoportba, ahova azelőtt jártam és bemutattam a társaimnak, hadd érezze jól magát, addig sem szomorkodik.

Majd elkezdem az egyetemet, jöttek a nehézségek..de igyekeztem felszínen maradni..volt egy szerelmem is akkoriban, imádtam, de az egyetemi stressz miatt nem tudtam mindig jófej lenni vele-sajnos-veszekedtünk..és persze mivel majdnem minden nap beszéltem a barátnőmmel, ezt is elmeséltem neki. Ő egyébként egyre ritkábban hívott, vagy ha én hívtam, foglalt volt, lerázott.. Kiderült, hogy felvette a kapcsolatot az akkori"szerelmemmel",érdeklődött, hogy nem e sértettem meg túlságosan a lelkét. El se hittem első körben a dolgot, hiszen ők azelött nem is ismerték egymást. Később az első év félév lejártával ellátogattam a tánccsoportba, ahova azelőtt jártam és a társaim furcsán néztek rám, alig dumáltak velem, de a barátnőmmel mindenki szuper kapcsolatot ápolt. Ezek után inkább a tanulmányaimra koncentráltam. Egyik táncos társam végül elmesélte, hogy a barátnőm mindenféle nagyképű parasztnak elhordott, és hogy én mindenkit lenézek, őket is, mert már orvosis vagyok. Persze nem voltam egy éltanuló és az önbizalmam sem volt a helyén, nem, hogy még mást lenézzek.. Hiányzott a barátnőm régi énje. Eltávolodtunk egymástól. A tánccsoportba se jártam be többé, aki fontos volt számomra, tisztáztuk a dolgot. Az akkori pasi, akit imádtam, mesélte, hogy gyakrabban beszélnek a barátnőmmel és nagyon élvezi...ezért hagytam, hogy "élvezzék egymást" Később végül bejutott ő is az orvosira, de én már távolságtartóvá váltam. Megismertem egy helyes srácot, akivel összejöttem és az első diaknápokon, amikor a barátnőm meglátott, mintha minden oké lenne, úgy jött oda, "hoogy vagy, milyen az egyetem, na és ő kicsoda?" 1 hét múlva már írt is a csávónak...:), aki nem reagált rá, mert elmeséltem, hogy esetleg mi történhet. Azóta néha még igyekszik odajönni, amikor a párommal vagyok és tőle érdeklődik, persze amikor egyedül, akkor sehol semmi...

Pedig ez a lány azt mondta nekem régen a suliban "Ha egyszer így viselkednék, légyszi, lőjjél le" :))))