Velem van a baj?
Sziasztok, ez kicsit fura poszt lesz, de gondoltam kiírom magamból és meglátjuk.
Szóval dunántúli srác vagyok, most kerültem ki középsuliból, levelezőre járok pestre hétvégente. Lényeg a lényeg, kicsit magányosnak érzem magam így a magánéletben meg a környékemen is akikkel beszélő viszonyban vagyok, velük sem érzem ilyen igazi, mély barátságban magam, ha értitek. Próbálkozok új emberekkel megismerkedni, összebarátkozni, próbálok nyitott maradni minden lehetőségre ami szembe jön, de valahogy olyan, mintha nem találnám meg az emberekkel az összhangot, vagy nem lehetne csak úgy beszélgetni egy jót.
A koromnál érettebbnek tartom magam, és (ettől függetlenül említem) nem bulizok/piálok, de úgy érzem, mintha mindenki kevésbé igényelné azt, hogy mélyebb kapcsolatokat alakítson ki, vagy hogy egyáltalán beszélgessen emberekkel. Mi ennek az oka? Lehet csak én vagyok úgy bekötve, hogy muszáj közösségben lennem és időt eltölteni másokkal (annak ellenére, hogyy introvertált vagyok), de már egy ideje szenvedek ezzel. Pesten is próbáltam akár először online megismerni embereket, de sokan pl ghostolnak attól, hogy egyik percben még tök jól elbeszélgetünk és nem értem miért (ezt közel élők is megcsinálták), és ez azért rossz érzés, mert tényleg nagyon ritkán van olyan, hogy megismerek valakit és megvan az a közös "vibe". Nem tartom egy unalmas embernek magam, igazából sok energiám van, szívesen csinálok bármit, elég pozitív meglátásom van mindenről.
Nem szoktam panaszkodni, ezt a posztot sem negatívságnak vagy panaszkodásnak fogom fel igazából, mert nem halok bele abba, ahogyan a dolgok vannak, csak furcsa, hogy kb lehetetlen a korosztályomon belül barátkozni számomra. A levelezősökkel mindig tök jól elvagyunk, de velük ugye heti 1x vagyunk ott, legtöbbjük 5-10 évvel felettem van, és a távolság miatt az a baj nehezen megoldható hogy suli után mondjuk valahova beülünk mert estig van óra, nekem meg a buszom nem jön mindig.
Túl érett vagyok a korombeliekhez képest? Vagy ez a generáció része, hogy a legtöbb ember inkább tiktokozik meg hasonlók a közösségi élet helyett? Túl máshogy gondolkozok?
19/F
A válasz: nem.
De a vibe szót mindenképpen hanyagold...
"muszáj közösségben lennem és időt eltölteni másokkal (annak ellenére, hogyy introvertált vagyok)" - Ne áltasd magad, nem vagy te introvertált. Herótom van már attól, hogy boldog-boldogtalan ezt mondja magára, de semmi közük a fogalomhoz, egyszerűen csak ettől olyan menőnek gondolják magukat.
A kérdésedre is válaszolva: én is a korosztályodba tartozom, és ugyanezt tapasztalom. A mai világban szinte lehetetlen barátokat szerezni, csak haverokat lehet találni. A többség csak felszínes kapcsolatokra törekszik, elhülyéskedünk egymással, és aztán ennyi. Egy barátságban már tenni is kéne valamit a másikért, a problémákkal is kéne foglalkozni.
Ismerem az introvertált fogalmát, de egyébként nem "menőségből" mondtam magamra, szerintem semmi jelentősége nincs a menőzésnek itt, főleg anonimként. Ebbe nem akarok belemenni, de egyszerre introvert és extrovert személyiségnek is érzem magam mert mindkettőből van bennem, de mindegy, nem ez a lényege az egésznek (sem az, hogy vibenak vagy rezgésnek vagy akárminek hívom az összhangot).
És igen, egyetértek :/ Én is csak felszínességet látok megmutatkozni sok emberben, az érzelmekkel/kötelékkel nem törődnek stb., meg ahogy mondtad, ami viszont elég szomorú mert így csak még jobban az elfojtott érzelmek felé tolódik ki mindenki..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!