Egy igaz barátság többet ér mint egy párkapcsolat?

Nem volt olyan barátom, aki el ne tűnt volna,amikor párkapcsolata lett. Panaszkodni megtaláltak,de onnantól rövidre zártam az egészet.

Nem tudják az emberek kezelni a kapcsolatokat megfelelő helyen.

Persze egy társ az első, de több éves barátságokat eldobni, jegelni..na ezt nem értem.

:(

Nem lehet ezt így általánosan kijelenteni, pláne 25-30 felett. Én mindig olyan ember voltam akinek sok közeli barátja volt, rengeteg időt is öltem bele hogy mindenkivel találkozzak, chateljek, képben legyek, tartsuk a kapcsolatot. Aztán jön ez a bizonyos kor, és mindenki elpárolog szép lassan. Megházasodik, gyereke lesz, elköltözik, stb. Nem mondanám hogy eldobtuk egymást, mert beszélünk még mindenkivel, próbálunk találkozni is, de nehéz. Nagyon nehéz, nincs idő semmire, térben is szétszóródtunk, ha nagy nehezen le is fixálunk valamit akkor meg tuti beteg lesz valaki, vagy valakinek a gyereke és megint tolódik az egész. Felnőttként elkopnak nagyon könnyen a barátságok. A legjobb barátnőm akivel egyetmistaként kb össze voltunk nőve és felnőttként is viszonylag sokat találkoztunk, most jelentette be, hogy kénytelen az ország másik felébe költözni. Hát akkor erről is ennyit, gondolom majd félévente látom ezentúl.

Mindig dohogok, hogy mióta gyerekem van nincs egy szabad estém mikor elmehetnék bulizni, barátokkal lenni. Lassan a gyerek elég nagy hogy már néha elszabaduljak mellőle. Csak rájöttem, hogy amúgy közben már kb nincs kivel találkozzak. Mert mindenki a saját életét éli, és minden találkozó komoly szervezést igényel. Nem úgy mint régen, mikor csak random írtunk egymásnak, hogy akkor este tali.