A szüleid hány évesen engedtek téged egyedül bulizni menni (vagy a barátaiddal)?

Én már kisgyerekként jártam az utcákat. Anyám nem volt jelen, apám meg sza*t rám. Volt, hogy általános iskolás Tanárnő jegyezte meg nekem egy-egy órán, hogy mit keresek kint az utcán egyedül, sötétben is akár, mert látott többször is. Sokszor veszélyes helyekre felmásztam, akár meg is halhattam volna, visszagondolva elég felelőtlen voltam, de hát gyerek voltam, nevelni kellett volna engem.

Nah mindegy az én példám nem a normális élethez köthető, szóval ne erről vegyél mintát, én azt csináltam, amit akartam.

Úgy 16 évesen engedtek el éjszakára is bulizni.

Persze barátokhoz azelőtt is mehettem, csak annyi volt, hogy megmondjam, hol járok, és ne érjek haza nagyon későn.

Középiskolás koromban, kb. 15, osztálytársakkal. Meg volt mindig határozva, hogy mikorra kell hazaérnem, és kérték, hogy ne legyek részeg :D

Nem is voltam egy balhés gyerek, nem volt soha semmi gond.

"Nem jártam úgymond bulizni sosem. Nekem nem ez a szórakozás, hogy hányásig iszok valami hülye zenére"

Azért valahol a "bulizni" szó hallatán te erre asszociálsz.

Nekem pl. egy idő után a kertipartik jeletették a bulit, grillezéssel vagy borgrácsozással, nyilván szólt valami zene is, iszogattunk is.

Vagy volt, hogy dolgoztunk valamit a telken, a végén meg csináltunk pincebulit, ahol ettünk-ittunk, és jól éreztük magunkat.