Miért jó az embereknek, hogy csak felszínes barátaik/haverjaik vannak?

Meg is választoltad: mert így kényelmes.

Szerintem mély barátságok kialakítására két tipikus motiváló erő van:

1: a családi mintában azt látja valaki, hogy ez jó dolog. A szülőknek erős baráti kapcsolataik vannak, ebből sok pozitívat lát gyerekként, és emiatt ő maga is keresi.

2: rászorul. Ha valaki egyedül és a családi körében nem kapja meg azt, amire szüksége van a komforthoz, akkor barátok körében találhat védőhálót.

Akinek se mintája, se szüksége nincs, az nem tudja, mit adhat egy barát. Azoknak az embereknek a haverság csak társaság és szórakozás, ami pedig többnyire a család és a kötelesség mögött jön csak.

Nekem pl. most azért nincsenek, mert így alakult. Akiket régen igazi barátaimnak tartottam, azokkal különböző okokból lassan eltávolodtunk egymástól, újak meg nem alakultak még ki. A régi barátok vagy elkoptak teljesem, vagy lassan visszacsúsztak a haveri szintre, tehát tartjuk a kapcsolatot, jól érezzük magunkat együtt, de ennyi. Az új ismerősök között pedig egyelőre nincs olyan, akivel szintet lehetne lépni.

Nem ideális így, de inkább ez, mint hogy otthon sírjak amiatt, hogy egyetlen barátom sincs, brühühü. Ismerkedem, nyitott szemmel járok, és remélem, hogy egyszer még lesz.

Ehhez mondjuk hozzá kell tenni, hogy 38 éves vagyok, tehát a naiv fiatalságnak már vége, és nagyon nehezen bízom meg bárkiben. Amikor pedig véletlenül mégis előfordul, annak mindig pofára esés a vége, ami után még óvatosabb vagyok, mint előtte.