Sok helyen megválaszoltam és objektíve azt mondtam, hogy nem!!
De mivel ezt nem lehet objektíve nézni, ezért elmondom az én szubjektív állás pontomat, vagyis azt, hogy én hogyan viszonyulok a nőkhöz!
Középiskolában csak beszélgető viszonyban voltam velük, tehát semmi mély barátság nem volt köztem és a lányok között!
Egyetemen is hasonló, bár ott ismertem meg az első barátnőmet, akivel tényleg elkezdtem barátkozni és utána össze is jöttünk! Ez 10 hónapig tartott és utána szakítás következett be (az hogy miért az most lényegtelen)! Persze a szakítás után felajánlotta a barátságot, de nem éltem ezzel a lehetőséggel, mivel én végletekben gondolkodok! Jött egy másik lány, akivel próbáltam barátként közeledni és összejönni vele, de nem jött össze (béna voltam, de ez is mellékes)!
És azóta megint úgy vagyok a lányokkal most, mint a középsuliba, tehát ha jönnek hozzám a nők beszélgetni, nem hajtom el őket, csak már nem akarok senkivel sem komolyabbat, csak beszélgetek velük és utána mindenki megy a maga dolgára!
Szóval ja én megszeretném magamat kímélni ettől a jelenségtől, a barátzónától, az elutasítástól, de ettől én még nem tartom magamat sem incelnek, sem nőgyűlölőnek! Inkább magamnak való vagyok, ha ellenkező neműekkel kéne barátkozni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!